Áprilisi könyvajánló (2023)
Bár az idei tavasz kifejezetten szeszélyes, szerencsére volt már pár nap, amikor a szoba melegét langyos napsütésre, a puha pokrócot illatos fűtengerre, a forró teát laza rozéfröccsre cserélhettük. Ami azonban áprilisban sem változott az évszakokkal, az az olvasás szeretete.
Jo Nesbø – Nemeszisz
“A biztonsági kamera rögzíti a bankba belépő alakot, aki a pénztároshoz siet, s azonnal pisztolyt szegez rá. A nő huszonöt másodpercet kap, hogy átadja a pénzt. Időben át is adja, ám támadója hidegvérrel lelövi. A Vörösbegy című regényből már ismert Harry Hole nyomozó kapja meg az ügyet, amelyhez azonban váratlanul egy másik is társul. Miközben barátnője Moszkvában tartózkodik, Harry összejön egy régi szerelmével. Nála vacsorázik, ám reggel már a saját lakásában ébred, s az eltelt húsz órából semmire nem emlékszik. Ez pedig több, mint kellemetlen, mivel a nőt ugyanazon a reggelen agyonlőve találják az ágyában. A kíméletlen erőszakkal végrehajtott bankrablások folytatódnak, Harry pedig fenyegető e-maileket kap. Valaki gyilkost akar kreálni belőle…“
Ha külföldi krimi íróról van szó, nekem Jo Nesbø az etalon. Pláne a Harry Hole történetekért rajongok, és a könyvsorozat 4. része sem okozott csalódást. A skandináv krimik koronázatlan királya ezúttal is váratlan fordulatokban bővelkedő, izgalmas történetet tálal az olvasó elé, ráadásul rögtön kettőt, miközben a sorozatokon átívelő főszál továbbra is ott lebeg a háttérben.
A “kik a gyilkosok” kérdésre ezúttal sem sikerült helyesen válaszolnom, az újabb és újabb csavarok folyton rávilágítottak arra, hogy rosszul sejtem a dolgokat.
A karakterek továbbra is érdekesek, életszagúak. Rakel nagyon szimpatikus, és az is, Harry milyen emberként viselkedik mellette. De legalábbis, milyenné szeretne válni a kedvéért, és tőle már ez is valami. 😀
Külön imádom, hogy az író sok érdekes, ismeretterjesztő információt hint el a lapok között, legyen az pszichológiától kezdve a művtörin át az antropológiáig, bármi.
Jo Nesbø ebben a könyvben is tartja a színvonalat!
Kedvenc idézet: „Nem az a legrosszabb, amit egy ember ellen elkövethetsz, hogy elveszed az életét, hanem ha elveszed tőle azt, amiért él.”
H. P. Lovecraft – Az őrület hegyei
„A történet részletezi az 1930. szeptemberi Antarktiszra vezető katasztrofális expedíció eseményeit, és azt, hogy mit talált ott egy kutatócsoport, amelyet a narrátor, Dr. William Dyer vezetett. A történet során Dyer egy sor, korábban elmondhatatlan eseményt részletez annak reményében, hogy elriasztja a felfedezők egy másik csoportját, akik szeretnének visszatérni a kontinensre. Ezek közé az események közé tartozik egy, az emberi fajnál régebbi civilizáció felfedezése, valamint a Föld múltjának megismerése különféle szobrokon és falfestményeken keresztül.”
H. P. Lovecrafttól ez volt az első könyv, amit olvastam. Régóta szerettem volna megismerkedni vele, mégiscsak ikonikus, világhírű kozmikus horror író, akit a borzongatás mesterének tartanak, akinek egyedi rémtörténetei nem csak visszataszítóak, de olyan iszonyatosak, hogy az olvasó tudatalattijába vágva állítólag szorongást is képesek kelteni. Bár tudom, hogy a sci-fi nem az én műfajom, azért reméltem, ha kellően borzasztó és félelmetes lesz, azért fogom szeretni.
Spoiler: sajnos nem.
A saját könyveimmel kapcsolatban több ízben is megkaptam már azt a kritikát, hogy mindig lehet tudni, a főszereplő milyen ruhát visel, és ez idegesítő. Most már tudom, mire gondolhattak…
Majd’ megőrültem, hogy Az Őrület hegyeiben minden kőről pontosan lehetett tudni, mekkora, milyen anyagú, és milyen a felülete. 😀 Szóval most már végre értem a kritikát…
Emellett sajna untam a történetet, hiányoztak a párbeszédek, a karakterekkel nulla kötődést éreztem, és félelmetes sem volt.
Azért nem fogom még feladni, elolvasok majd mást is Lovecrafttól, hátha rákapok az ízére.
Hogy mit olvastam márciusban, itt csekkolhatod. 🙂