Februári könyvajánló (2023)
Íme a februári könyvajánlóm! Ebben a hónapban adtam az idegrendszeremnek rendesen. Az olvasott könyvek sokkolóak, borzongatóak, és izgalmasak voltak.
George Orwell – Állatfarm
““Minden állat egyenlő, de néhány állat egyenlőbb a többinél.” E szállóigévé vált mondat nagyjából össze is foglalja George Orwell 1945-ben megjelent kisregényének lényegét. Az 1984 mellett kétségkívül az Állatfarm az angol író legismertebb és legnagyobb hatású műve, amely szintén a totális diktatúrák működési mechanizmusát mutatja be – nem véletlen, hogy Magyarországon mindkét regény évtizedeken át csak szamizdat kiadásban volt olvasható.
A két mű közötti legfőbb különbség az, hogy míg az 1984 egy elképzelt – igencsak ijesztő – jövő krónikája, az Állatfarm a múlt, konkrétan a szovjet forradalom és a sztálini diktatúra kiépülésének allegóriája. A parodisztikus történet hőseiben könnyen felismerhetők a legjelentősebb szovjet politikusok (Lenin, Sztálin és Trockij), illetve a különböző állatok által szimbolizált szervezetek vagy társadalmi rétegek.“
Az Állatfarm nem gyötört meg mentálisan és nem facsart ki annyira, mint az 1984, de így is padlóra küldött. Egyszerűen zseniális, ahogy Orwell a kommunista diktatúra kiépítését egy állatfarm lakóin keresztül mutatja be, félelmetes, ugyanekkor lenyűgöző. Szerintem nincs ember, akire ez a mű ne lenne hatással, ne vonná fájdalmas bűvkörébe. Mert tényleg képesek fizikai fájdalmat okozni egyes jelenetek. Az egyik lóért konkrétan azt hittem, megszakad a szívem, legszívesebben beléptem volna a könyv világába, és megállítottam volna, hogy nem, állj, ne tedd ezt magaddal!
Mindenkinek el kéne olvasnia ezt a könyvet!
Catherine Ryan Howard – Nézd vissza!
“INDUL A LEJÁTSZÁS! Andrew, a szállodás egy rejtett kamerával figyeli egyetlen vendégét. Hirtelen a nő szobájába belép egy homályos figura, brutálisan meggyilkolja, aztán összetöri a kamerát. Ki lehetett a gyilkos? És honnan tudott a titkos kameráról?
STOP! Natalie már azt kívánja, bárcsak otthon maradt volna. Semmi kedve megszállni a fura, vészjósló hotelben. Ráadásul van valami rémisztő a szállodásban is. Szíve szerint azonnal távozna, de nem teheti – addig nem, amíg meg nem találja, amit keres.
VISSZATEKERÉS! Felvétel egy gyilkosságról? Ugyan már! Ha azt hiszed, ez volt a kezdet, jobb, ha tudod: már rég lemaradtál a mozi elejéről. A teljes képhez tekerj vissza, és újra nézd végéig. Figyel jól, mert a megoldás sokkoló…
A PSYCHO vérfagyasztó feszültségének és a VESZEDELMES VISZONYOK fülledt erotikájának koktélja – ilyen a nagysikerű Mr. Senki Se Tudja thriller szerzőjének új könyve.”
Hű, hát rég fagytam rá így egy könyvre. Minden nap olvasok körülbelül egy fél órát, de ezt a regényt konkrétan három nap alatt elfogyasztottam. Elképesztően izgalmas! Nagyon kreatív megoldás volt a fejezeteket úgy felosztani, mintha egy videofelvételnél előre-hátra tekergetnénk, abszolút követhető volt. A sztori pörgős, modern, beteg és perverz, a karakterekkel könnyű azonosulni. Ugyan a vége nem tartogatott nagy meglepetést végül (nekem legalábbis), de amíg eljutottunk odáig, a tíz körmöm lerágtam. Azt pedig már nem is mondom, hogy a borító baromi jó!
Jozef Karika – Félelem
“A kiégett harmincas sok év után visszatér a városszéli lakónegyedbe, egy vérfagyasztó titkot rejtő hegy lábához, ahol a legzordabb teleken gyerekek tűnnek el. Egykori szerelmével és barátaival együtt nemcsak a gonosz erővel, hanem saját múltja árnyaival is szembe kell néznie. Addigi kudarcai és csalódásai mind semmiségek ahhoz a pokolhoz képest, ami gyermekkora helyszínén vár rá…
Jozef Karika bestsellerszerző természetfeletti elemekkel tarkított, rémületes története egyben érzékeny elbeszélés arról, hogyan befolyásolja életünket mindaz, amit gyermekként átélünk. ,,Nem pusztán egy fordulatos sztorit szerettem volna írni, jó adag félelmet akartam nyújtani az olvasóknak. Mindaddig nem voltam elégedett, amíg egy fejezet megírása után nem felkapcsolt lámpánál aludtam magam is. Viszont amikor önmagamra is sikerült alaposan ráijesztenem, azt a siker jelének tekintettem”, árulta el a szerző.“
Újabb thriller. Nem tudom, miért a “thriller” matricával adnak el mindent. A Nézd vissza!-t én krimi kategóriába sorolnám, ezt pedig horrorba. Na mindegy.
Nem hittem, hogy én majd felkapcsolt villanynál kell, hogy aludjak a könyvtől, de azért voltak részek, amiket lélegzetvisszafojtva olvastam, felgyorsult szívveréssel.
A történet lassan indult be, a könyv feléig nem sok semmi történt. A karakterek nem voltak szimpik, de cserébe elég véres jelenetek vannak a regényben, és az atmoszféra is hátborzongató. A könyv fele után végre beindulnak az események, ez azonban nem kárpótol a főszereplő személyiségéért. Szeretem a tökös, okos férfi karaktereket, akik határozottak, tudják, mit akarnak, és azt meg is szerzik. A főszereplő azonban nem ilyen. A sorozatos elbizonytalanodása, döntésképtelensége az őrületbe kergetett. A könyv végéhez pedig még nem tudom, hogy viszonyuljak. Tetszett az ötlet, hogy így érjen véget, csak a megírása nem sikerült úgy, hogy igazán nagyot üssön. Szerintem.
Hogy mit olvastam januárban, itt megnézheted. 🙂