Csoki vagy csalok – Halloween horrornovella

Ha Halloween, akkor horror minden formában és mennyiségben! Régóta érett a fejemben egy halloween-i történet ötlete, amit így október 31-e apropóján Word dokumentumba vetettem. Műfaját tekintve a tini slasher horror kategóriába tenném. Ajánlom hozzá háttérzajnak az alábbi zenét. 🙂 Jó borzongást!

Henry tudta, hogy ez egy szörnyű este lesz. Ahogy a jelmezes gyerekcsoportokat kerülgette a külváros nyüzsgő utcáin, többször is megfordult a fejében, hogy inkább hazamegy. Végül mindig meggondolta magát. Választhatott: marad otthon egyedül – ami 17 évesen Halloween estéjén elég ciki – vagy elmehetett a suli lacross csapatának a kapitánya, Aiden, által szervezett szűkkörű házibuliba, ahol ráadásul Sarah is ott lesz.
Na igen, Sarah… A gyerekkori legjobb barátja. Amikor tizenkét éve Sarah-ék a szomszédba költöztek, a két család nagyon jóba lett. Henry tisztában volt vele, hogy Sarah csak a szülei kérésére hívja meg őt mindenhová. Az őseikkel ellentétben ők ketten már pár éve nincsenek baráti viszonyban. Felnőttek. Ő ugyan nem sokat változott, ugyanaz a Batman mániás kocka, aki mindig is volt, Sarah viszont a suli legnépszerűbb lánya lett. Ráadásul Aiden barátnője.
Henry megállt az utca végében elterülő utolsó ház előtt és elfintorodott. A ház a szemében Aident testesítette meg: óriási volt, sütött róla a luxus és a pénz, de le merte fogadni, hogy belül lélektelen és üres.
– Mi van, nem mész be? – csendült mögötte egy női hang, amitől összerezzent.
– Egy porcikám sem kívánja.
– Akkor minek jöttél el? – lépett mellé a tőle egy fejjel alacsonyabb Mia, Sarah húga.
– Vagy ez, vagy otthon egyedül. Anyámék átmentek Mr. Blackékhez bulizni.
– Tudom, az én szüleim is. Én ha tehettem volna, otthon maradok, de  nem engedték, pedig már 15 éves vagyok! Sarah-t is csak azzal a feltétellel engedték el ide, ha engem is elhoz magával – duzzogta.
Henry végre rápillantott a lányra. Úgy nézett ki, mint egy goth hercegnő. Nagyon király jelmez lett volna, ha nem ugyanígy néz ki az év többi napján.
– Hol van akkor a nővéred? – pillantott körbe kíváncsian, hátha meglátja valahol a barna hajzuhatagot, a fénylő kék szempárt, vagy a káprázatos mosolyt…
– Hamarabb átjött, gondolom enyelegni akart azzal az idióta Aidennel – forgatta a szemeit Mia. Neki is szép kék szemei voltak, de a testvérével ellentétben ő általában morcosan nézett, utálattal a világra.
– Örülök, hogy nem csak én nem bírom azt a barmot – mosolyodott el Henry, majd búcsúzóul, mintha egy másik világba készülne átlépni, ahonnan többé nincs visszaút, felnézett a holdra.
– Essünk túl rajta. – Amint ezt kimondta, ráesett egy esőcsepp a kézfejére.
Egymás mellett haladva elsétáltak a bejárati ajtóig.
– Hujuj, nem faragták ki a tököket! – mutatott a lány a lépcső két oldalán díszelgő tökökre.
– És az baj? Nagyon nem vesződtek a halloween-i dekorálással, ahogy elnézem.
– Elvileg azért kell faragni vagy rajzolni félelmetes arcot nekik, hogy elriasszák a Halloween estéjén köztünk grasszáló szörnyeket – világosította fel megnyomva a csengőt.
– Áh, értem.
Bentről dübörgő zene szűrődött ki. Fél perc elteltével még mindig nem jött senki ajtót nyitni. Mia türelmetlenül támaszkodott neki a ház falának, feketére lakkozott hosszú körmeivel idegesen kopogott a csengőn, majd újra megnyomta.
– Kész, ezek nem nyitnak nekünk ajtót – könyvelte el a lány újabb fél perc elteltével. – Menjünk innen! Gyere át hozzák. Megmondom, hogy átjöttél rám vigyázni, így te se leszel egyedül, én is felügyelet alatt leszek, anyámék nem hisztizhetnek, mindenki jól jár.
– Nem hiszem, hogy örülnének, ha én bébiszitterkednék.
– Miért nem? Régen is csomószor vigyáztál rám.
– Az más volt.
– Miért? – kérdezte, pedig sejtette a választ. Már ha csak magából is indult ki. Egy ideje nem úgy nézett Henryre, mint anno. A kócos sötétbarna haj, ami régen vicces volt, szexi lett. A geek szemüveg mögött felfedezte az okos, titokzatos tekintetet. A nyúlánk, gebe testre pedig izmokat növesztett a lacross… Mielőtt nagyon beindult volna a fantáziája gyorsan az ajtónál teremett és tiszta erőből verni kezdte.
– Hé, hé, Mia, nyugi! – csitította Henry, ám ekkor kinyílt az ajtó, és megjelent Sarah formás, bikinibe bújtatott alakja.
– Csengettünk! – indított ezzel Mia és dühösen benyomakodott az előszobába, majdnem felborítva a nővérét.
– Bocsi, nem hallottuk, hátul vagyunk a jakuzziban. Pont a telefonomért jöttem be, már hívni akartalak, hol vagy.
– Az ajtó előtt már egy ideje – dörögte.
– Jó, bocsi. Hoztál fürdőruhát?
– Dehogy.  – Ezzel a lendülettel a konyha felé vette az irányt, hosszú, fátyolszerű fekete haja vadul lebegett utána.
Sarah és Henry összenéztek. Bár már nem volt köztük szoros  viszony, még mindig megértették egymást egy pillantásból.
– Remélem egyszer kinövi ezt a világgyűlöletet – állt félre az útból, Henry pedig egyből felakasztotta a bőrkabátját a fogasra.
– Reméljük – értett egyet, és igyekezett Sarah szemébe nézni, és még véletlenül sem pillantani lentebb.
– Érezd magad otthon, kaja a konyhában. Aiden szülei elutaztak egész hétre, és nem engedték meg neki, hogy nagy bulit tartson. Ezért a pár fős összejövetelért is napokig könyörgött nekik. A ház be van kamerázva, szóval ha akarnak, látnak minket, így minden pia a lenti fürdőben van.
– Akkor amit hoztam, oda vigyem? – lóbálta meg a hátitáskáját.
– Úúú, csak neeem? Szereztél alkoholt? Rossz fiú! – csipkedte meg a srác felkarját, és meglepődött, hogy egész izmos.
– Csak sört hoztam – vonta meg a vállát.
– Szuper! Vidd a fürdőbe akkor, igen, itt van balra – mutatott az irányába.
Henry jól sejtette. A ház olyan volt belülről, mint a magazinokban. Sehol egy személyes tárgy, minden csilivili, makulátlanul tiszta, modern, és baromi drága.
Anélkül, hogy akár véletlenül is Sarah-hoz ért volna, kikerülte, és fürgén a mellékhelyiségbe vitte az italokat.
– Fürdőgatyát hoztál? – Sarah a nyomában maradt.
– Igen, bár nem igazán terveztem fürdeni.
– Pedig a medence fűtött, a jakuzzi pedig pont hat személyes. Vedd át a gatyód, tölts magadnak valamit és gyere, csatlakozz hozzánk! – invitálta. Henry kicsit meglepődött, azt hitte, Sarah majd megtűri őt a szüleire való tekintettel, mint általában, nem számított rá, hogy be akarja majd vonni az eseményekbe. Hirtelen nem tudta, hogy érezzen ezzel kapcsolatban.
– Jó – nyögte végül nagyot nyelve. A gondolattól, hogy majdnem meztelenül lesz a lány közelében, a nadrágjában kezdett életre kelni a férfiassága. – Akkor átöltözök. – Szinte orrba vágta Sarah-t az ajtóval, olyan hirtelen és gyorsan csapta be.
Sarah állt egy darabig, értetlenül, majd a nyakát dörzsölve a konyhába vonult az ott hagyott félig teli poharáért. Mia az egyik bárszéken ült, és csokival tömte a fejét, miközben egy Edgar Allan Poe novelláskötetet olvasott.
– Az a gyerekeknek van – szólt rá dorgálón, mire a húga bosszúsan felpillantott a lapokból, lassan belenyúlt a tálba, kivett egy csokoládét, vontatottan, tartva a szemkontaktust megszabadította az arany színű csomagolástól, a szájába dobta az édességet, és vigyorogva rágni kezdte.
– Úgy csinálsz, mintha én akartam volna, hogy gyere! – förmedt rá Sarah. – Anyáékra légy mérges, ne rám! Ha pedig jön valaki és csenget, nyiss ajtót, és adj nekik csokit.
– Igenis, hercegnő! Hisz semmi jobb dolgom sincs, mint idegesítő kölyköket kiszolgálni valaki másnak az otthonában – forgatta a szemeit.
– Ennyit igazán megtehetsz.
– Tedd meg te! Te vagy most a ház úrnője épp, nem?
– Mikor lettél ennyire bunkó?
– Oh, sajnálom, hogy nem vagyok olyan tökéletes, mint te! – vágott vissza.
– Menj a francba! – hagyta faképnél, de még hallotta, ahogy Mia utána kiabál, hogy menne, ha lehetne.
A hátsó udvaron Aiden, a legjobb barátja Jaime, és Sarah legjobb barátnője, Emma, épp a jakuzziban hülyéskedtek. Aiden látványától hevesebben kezdett dobogni a szíve. Magas volt és izmos, divatosan vágott a frizurája, a szája vastag, a mosolya bugyiolvasztó.
– Végre! Mi tartott eddig, bébi? – húzta be az ölébe.
– Megjött Henry, épp átöltözik. A húgom is megérkezett, a konyhában gyászhuszárkodik.
Erre mindenki úúú-zni kezdett, kifejezve, hogy nem örülnek túlzottan az ittlétének. Mia helyes lány volt fiatalabb korában, de úgy egy éve elkezdett fekete cuccokat hordani, feketére festette a haját, mindig erősen sminkelte magát, és senkihez sem volt egy jó szava sem.
– Addig jó, amíg a konyhában van, és nem hozza ide nekünk a felette lévő fekete felhőt – kacagott Emma, és vele mindenki, még Sarah is, pedig annyira nem tartotta viccesnek. Volt benne egy ősi ösztön, miszerint csak ő szidhatja a testvérét, ha más megpróbálja, annak annyi! Mégse tett semmit, csak nevetett a tömeggel együtt.
Ekkor megjelent Henry piros fürdőgatyában és egy piros műanyagpohárral a kezében, szemüveg nélkül.
Emma halkan felnyögött, és a srácok is abbahagyták a vihogást.
– Vajon mikor pendült így ki? – tört elő a gondolat Sarah tudatalattijából, és rögtön el is szégyellte magát.
– Sziasztok! – köszönt Henry bemászva melléjük, lepacsizva a csapattársaival.
– Hola papito! – emelte fel a poharát Jaime üdvözlésképp. – Mit iszol, almalevet? – szívózott.
– Sört – felelte szűkszavúan. Már hozzá volt szokva, hogy folyton kóstolgatják.
– Nofene! Végre leszálltak a golyóid? – cukkolta most Aiden, és mindenki nevetett, még Sarah is, ami rosszul érintette Henryt.
– Ellenben a tieiddel, Aiden. Legalábbis ahogy a nővéremtől hallom – bukkant fel a semmiből Mia. Egy szál fekete csipkemelltartót és tangát viselt. Könnyedén beszökkent a jakuzziba, a kezében egy üveg sört tartva.
– Megjött a kis barátnőd, Henry, hogy megvédjen? – röhögött Jaime alaposan végigmérve Miát.
– Mi? Mit mondtál a húgodnak rólam? – támadta le Aiden Sarah-t.
– Se… semmit – hebegte meglepetten.
– A naplója mondta el, nyugi. De ott részletesen kifejtette, micsoda csőd vagy.
– De hát ez nem igaz, nem is írok naplót! – védekezett Sarah.
– Tényleg nem ír! – erősítette meg Emma. – A legjobb barátnője vagyok, tudnék róla.
– Én meg vele élek 15 éve, csak jobban tudom – húzódott diadalittas mosolyra a szája. Természetesen hazudott, de imádta, hogy szart dobott a palacsintába.
– Te kis hülye, ezért megöllek! – Sarah neki akart esni, de Henry közéjük térdelt.
– Nyugodj meg!
– Én nyugodjak meg? Hazudozik itt ez a kis tetű! Csak az a bajod, hogy boldog vagyok, mi? Neked meg nyomorult az életed! – prüszkölte.
Mia feleletképp meghúzta a sörét, és mosolyogva elterült a jakuzziban, élvezve a víz pezsgését. Igazán nem akarta az estét ezekkel a majmokkal tölteni, de amikor megpillantotta Henry-t fürdőgatyában, a ruhája szinte magától került le róla, a végtagjai pedig életre keltek, és követték a srácot.
– Egyébként is, miért van nálad sör? Muterék figyelnek a kamerában, ha meglátják, hogy te kis pisis mit iszol, balhé lesz! – kiabált vele most már Aiden is.
– Leszarom.
Aiden tehetetlen dühében kiugrott a pezsgőfürdőből.
– Húzzunk innen, el van cseszve a buli! Sarah, tudom, hogy ő a húgod, és itt kell lennie, de nem akarlak az este hátralévő részében látni, Mia! – üvöltötte, aztán becsörtetett a házba.
– Hagyjuk a kis szerelmeseket – követte a haverját Jaime, Emmával az oldalán.
– Remélem, boldog vagy – vetette oda a húga elé Sarah, miután kiemelkedett a vízből.
– Soha boldogabb – mosolyodott el bájosan Mia.
Sarah becsörtetett a házba, és mielőtt becsapta volna az ajtót, még kikapcsolta a zenét. Szokatlan csend szakadt a kint maradtakra, csak a víz bugyogott és a berendezés zúgott.
– Ki tudtam volna állni magamért – szólt Henry.
– Gondolom. De nekem jól esett beléjük rúgni egyet.
– Miért?
– Egyébként is, menjenek csak be. Csomóan csengettek, amíg ők itt áztatták a seggüket – tért ki a válaszadás elől.
– Nem nyitottál ajtót?
– Nem. Nem én lakom itt, nem az én dolgom. Ha meg nem akarják, hogy jöjjenek a kölykök kuncsorogni, kapcsolják le a lámpát a teraszon. Még a végén felbukkan Jack O’Lantern és kinyír mindannyiunkat.
Henry megdöbbent.
– Hogy kicsoda?
– Ismered Halloween legendáját és eredetét, nem?
– Őszintén szólva sose rajongtam semmilyen ünnepért.
– Ja, most hogy mondod, valami rémlik.
– Tehát, mi a történet? – kérdezte kíváncsian.
– Tudtad, hogy régen nem tökből faragtak lámpásokat, és ez csak ilyen amerikai dolog?
Henry a fejét rázta.
– A Halloween eredetileg kelta eredetű ünnep, ők Samhainnak hívták. Úgy tartották, október 31-e az újév előestéje, amikor a mi világunk és a túlvilág közti határvonal elvékonyodik, és a szellemek és más természetfeletti lények szabadon járkálhatnak köztünk. Ezért öltözünk be ilyenkor, hogy elvegyüljünk közük. A lényeg, hogy tököt is faragunk ilyenkor, aminek a hivatalos neve Jack O’Lantern. A legenda szerint Írországban Jack egy kovács volt. Zsugori, részeges alak. Egyszer a kocsmában az ördög mellé keveredett, és meghívta egy italra, de perkálni már nem akart érte. Rávette az ördögöt, hogy változzon pénzzé, hogy tudjon fizetni, ám amikor az ördög ezt megtette, úgy döntött, megtartja a pénzt. A zsebébe tette egy ezüst kereszt mellé, mert tudta, hogy az ördög fél a kereszttől.
– Jó buta volt ez az ördög.
– Hát igen. De várj, utána Jack elengedte azzal a feltétellel, hogy egy évig békén hagyja. Egy év múlva is cselhez folyamodott. Rávette valamivel az ördögöt, hogy másszon fel egy almafára, majd amikor az ebbe is belement, keresztet vésett a fába, hogy az ördög ne tudjon lejönni. Ekkor kialkudta, hogy tíz évig ne zargassa majd, és akkor leengedi a fáról.
– Ha az ördög ilyen ostoba, meg is érdemelte, amit Jack tett vele – véledekett Henry.
– Viszont Jack aztán meghalt. Isten nem fogadta be a mennybe, mert bűnös volt, az ördög pedig a pokolba nem akarta, mert haragudott rá.
– Érthető.
– Viszont adott Jacknek egy izzó szenet, hogy azzal világítson a sötét éjszakában, ahol azóta is bolyong. Jack karórépából faragott lámpást, és abba tette a szenet. Ilyenkor, Halloweenkor, pedig házról házra jár, megváltást keresve. Régen karórépából faragtak ijesztő fejeket, hogy távol tartsák, manapság tökből.
– Értem. Érdekes legenda – ismerte el Henry.
– Ja. Reméljük, tényleg csak legenda.


Sarah immár felöltözve egy tál popcornnal tért vissza a nappaliban, ahol Aiden már elindította a Halloween véget ér című horrorfilmet, miközben Jaime és Emma épp koccintottak.
Ekkor csengettek.
– Kilenc óra van! Még nem lőtték fel a pizsit a gyerekeknek? – mordult fel Aiden. A kedve érzékelhetően nem akart javulni. – Sarah, adj nekik valamit, aztán kapcsold le a lámpát! Ma már hagyjanak minket békén.
Sarah csendben kisietett a konyhába, felkapta a csokistálat, és a bejáratiajtóhoz kocogott.
– Csokit vagy csaluuunk! – énekelték az ajtóban állók.
– Milyen helyes a jelmezetek! – nyújtotta a tálat a vámpírnak, a szellemnek, és a hercegnőnek öltözött tökmagok felé.
– Köszönjüüük – markoltak bele a csokiba, dobták bele a zsákjaikba, aztán már iszkoltak is tovább.
– Szívesen!
A tálból alig fogyott még csoki – állapította meg Sarah becsukva az ajtót. Le merte volna fogadni, hogy Mia senkinek sem nyitott ajtót, amíg ők jakuzziztak. Bár el kellett ismernie, nem is az ő dolga lett volna.
Lerakta a tálat a nappaliban az üvegasztalra, leült Aiden mellé, ám amikor oda akart hozzá bújni, a srác odébb húzódott, és berakta közéjük a popcornos tálat. Egyértelmű célzás.
Negyed óra múlva Mia és Henry jelentek meg, csuromvizesen. Elvonultak a fürdőbe, majd tíz perc múlva felöltözve, szárazan tértek vissza, és újabb sörökkel kiültek a konyhába beszélgetni. Halkan csacsogtak, nem is lehetett érteni, miről beszélnek. Aiden rájuk se bagózott, az se érdekelte már, hogy látványosan üvegből isszák az alkoholt. Sarah úgy döntött, elég a barátja viselkedésből! Pláne, hogy Jaime és Emma is elkezdtek enyelegni. Megint. Nem jártak, de rendszeresen összekavartak. Viszont mielőtt elvehette volna maguk közül a popcornos tálat, valaki ismét csengetett.
– Lekapcsoltad a lámpát kint? – dörrent Sarah-ra Aiden.
– Ó, basszus, elfelejtettem!
– Még ennyit sem lehet rád bízni? – pattant fel, mérgében leverte a csokistálat a földre, ami felborított még két további műanyagpoharat, amikből mindenfelé is szétömlött a pia.
– Oye, cabron, cálmate! – ugrott talpra Jaime elkerülve, hogy a lábszárára folyjon a folyadék. Emma azonnal kiszaladt a konyhába törlőkendőért, Sarah pedig mentve a menthetőt felállította a poharakat, és elkezdte összeszedni a mindenfelé szétszóródott nassolnivalót.
Henry feltépte az ajtót.
– Mára vége mókának, húzás haza alu… – A látványtól beléfagyott a szó. Egy vele egy magas, de robosztusabb férfi állt vele szemben. Barna nadrágot és fehér pamutfelsőt viselt, meg barna bőrkötényt. Az arcát valamilyen vas álarc takarta. Fekete kesztyűs kezében egy hatalmas kalapácsot tartott. Az oldalán egy mini lámpás-jellegű dolog lógott.
– Maga meg mit akar? – mordult rá az illetőre, mire az felemelte a jobb kezét. A tenyerére fehérrel azt írták, „Csoki”, majd felemelte a kalapácsot is, amin a „Csalok” szó díszelgett.
Aidenből kipukkant a röhögés.
– Haver, te ehhez öreg vagy, nem gondolod? Ráadásul iszonyat para is. Kezeltesd magad. – Bevágta az ajtót, majd a falon lévő panel segítségével lekapcsolta a kinti lámpát, bezárta az ajtót, és mint aki jól végezte a dolgát, visszacsörtetett a nappaliba. Addigra a lányok összetakarítottak, Jaime pedig pótolta az elpazarolt nedűt. Aiden ledobta magát a kanapéra, és bámulta tovább a filmet, mintha mi se történt volna.
Sarah lerakta a popcornt az asztalra, odasiklott a sráchoz, és a fülébe duruzsolt:
– Tényleg hazudott Mia. Film után menjünk fel a szobádba és bebizonyítom.
– Ehhez miért kell a film végéig várni? – jött izgalomba.
– Igazad van, menjünk. – Kézen fogva felszaladtak az emeletre. Jaime és Emma kissé meglepetten néztek utánuk.
– Legalább a film végéig kibírhatták volna – dünnyögte a szőkeség. Jaime magához húzta.
– Kit érdekel a film? Menjünk vissza a jakuzziba és csináljuk mi is!
– A jakuzziban? Neee, ott simán ránk látnak a konyhából! Nem akarom, hogy a halál menyasszonya meg a furagyerek kukkoljanak minket.
– Aiden szüleinek a hálója? – vonogatta a szemöldökét.
– Megvettél! – Ők is felsiettek az emeletre.


Mia bekukucskált a nappaliba.
– Jól sejtettem, elmentek kufircolni – jelentette Henrynek, aki a gondolatra, hogy Sarah és Aiden egy emelettel felette kefélnek, bedühödött. Ezt leplezvén nagyot kortyolt a söréből.
– Hol ment félre a barátságotok Sarah-val? – kérdezte Mia visszaülve a bárszékre, és maga elé vette a saját üvegét. Eddig életében kétszer ivott, így már kezdte érezni.
– A gimivel kezdődött. Ellenkező irányba változtunk.
– Ja, ő felszínes, beképzelt ribi lett, te meg maradtál normális.
– Haha, köszi. – Ez azért jól esett Henrynek. – És neked? Régen ti is jóban voltatok.
– Ugyanez. Megváltozott. Otthon előadja a tökéletes, apuci pici jótanuló pompomlánykáját, amúgy meg nagyképű, flegma, és csak az IQ harcos barátja meg a sleppek érdeklik.
– Szóval elhagyva érzed magad – vonta le a konklúziót.
– Is. Meg elárulva. Lenézve.
– Ismerős. Mit szólnál, ha megnéznénk a Hirtelen harmincat? Emlékeim szerint az a kedvenc filmed.
– Henry, abból a korból már kinőttem. Meg ha egyszer úgyis Halloween van, nézzük meg az eredeti Halloweent.
– Legyen. – Beültek a nappaliba, és miután Henry elindította a filmet, Emma és Jaime jelentek meg. Szó nélkül elvették a poharaikat az asztalról, és kimentek a hátsó teraszra. Nem tűntek túl feldobottnak.
– Vajon mi történhetett? – vigyorodott el kárörvendőn Mia.
– Nem tudom – vonta meg a vállát Henry. – Lehet inkább Emmának lesz írnivalója a naplójába.
Mia hangosan felnevetett. A srác nem is emlékezett rá, mikor hallotta utoljára egyáltalán nevetni.
– Meh, nem nézem ki belőle, hogy írásra pazarolná azt az időt, amit a műszempillája felragasztgatásával is eltölthet.
– Ezt mondjuk én sem hiszem – vigyorogtak össze cinkosan.


Jaime behúzta Emmát az egyik sötét sarokba.
– Aiden azt mondta, ezt a sarkot nem veszi a kamera. – Elővett két cigarettát, az egyiket a lánynak adta, majd előhalászta a gyújtóját, meggyújtotta előbb az Emma, majd a saját cigijét.
– Most pedig elmondanád végre, mi a baj, guapa?
– Semmi.
– Ne játszd nekem a tipik csajt, mert itt hagylak! – sziszegte mérgesen, erőteljesen gesztikulálva.
– Nem, én hagylak itt! Nem is értem, miért pazarlom rád az időmet. Minden ujjamra lehetne egy faszim, ha akarnám! – Ledobta a földre a cigijét, és beviharzott a házba.
Jaime az ég felé fordította a tekintetét, és Istenhez kezdett fohászkodni, bárcsak értené a nőket. Végül abban maradt, hogy ekkora csodára még a Teremtő sem lenne képes.
Miután elszívta a cigijét lehajolt, felvette az Emma által eldobottat, hogy újra meggyújtsa és befejezze, ám amint érte nyúlt, két bakancs jelent meg előtte. Lassan, óvatosan felegyenesedett.
– Mi a fene? – Alaposan végigmérte a tőle fél fejjel magasabb, izmos alakot, majd megkönnyebbülten felnevetett, vállon csapva a másikat. – Guille, tio, te vagy az?  Úgy volt, hogy nem jössz ma! Mi ez a szerelés? Valami középkori kovácsnak öltöztél, vagy mi? – heherészett a vélt jelmezt taperolva.
Ekkor a maszkos férfi meglendítette a kezét, és a kalapács tompán Jaime koponyájába csapódott. A srác meglepetésében felnyögött, értetlenül meredt a vasmaszkra, keresve mögötte a tettest, miközben vastag vérpatakok folytak végig az arcán. A kalapács ismét lendült, majd még egyszer, amíg Jaime össze nem csúszott a fal mentén…


Miután Emma levert egy deci vodkát tisztán, és kisírta a szemeit, arra a következtetésre jutott, hogy ha nem mondja ki, mi nyomja a szívét, miféle változást vár? Maximum a srác visszautasítja, és akkor le tudja zárni magában ezt a történetet, és tovább tud lépni. Persze nyilván szar lesz eleinte, de túl fogja élni. Legalább fogja tudni, hogy hányadán is állnak. Mert ez a viszony így tarthatatlan. Nem akarta, hogy érzései legyenek, de most már késő, kezdeni kell valamit a szituval.
Megmosta az arcát, töltött még vodkát a poharába, kiment az udvarra, de sehol sem látta Jaimét.
– Srácok, Jaime bejött? – kérdezte a tévéző Miát és Henryt. Azok a fejüket rázták. Emma visszatrappolt kintre, hogy alaposabban körül nézzen, amikor felfedezett valami sötétet a kikapcsolt jakuzziban.
– Jaime? – szólongatta. Úgy tűnt, ruhástól feküdt vissza a vízbe. – Mit csinálsz? Nem hűlt már ki a víz?
A fiú azonban nem reagált. Emmát szörnyű érzés kerítette hatalmába. Sejtette, mit fog találni, de nem akarta elhinni. Az nem lehet! Meg kellett róla bizonyosodnia, ezért megszaporázva a lépteit pillanatok alatt ott termett a kád mellett. A gyanúja beigazolódott: Jaime tágra nyílt szemekkel, vértől maszatos arccal, tátott szájjal meredt a fogyóholdra.
Emma ijedtében hátralépett, azonban nekiütközött valami keménynek. Rémülten megperdült, ám mielőtt sikolthatott volna, az ismeretlen férfi belelökte a jakuzziba. Itt már torka szakadtából üvölthetett, senki sem hallotta meg.


Sarah szorosan hozzásimult Aiden forró testéhez, és beleharapott a fülcimpájába.
– Most már hiszel nekem? Imádom veled a szexet.
– Elhiszem, bébi, de a húgodat egyszer megfojtom!
– Megértem. Sajnálom, hogy ilyen.
– Meddig kell még neked vigyáznod rá? Meg Henry-t is lekoptathatnád már. Elég nekem a suliban találkozni vele, meg edzéseken. Még sok is!
– A szüleink öribarik, és anyámék tudják, hogy nem nagyon vannak barátai, ezért kérnek meg mindig, hogy hívjam el magammal. Ő meg jön – magyarázta.
– Lúzer – zárta le a témát egy szóval, aztán kipattant az ágyból. – Elmegyek zuhanyozni.
Miután Sarah egyedül maradt a szobában, még percekig bámulta a plafont. Leginkább nosztalgiázott. Azokra az időkre emlékezett, amikor ő, Mia és Henry egy csapat voltak. Szép idők voltak. Mennyit játszottak! Milyen kalandokban volt részük együtt!
Be kellett vallania magának, hogy ő robbantotta szét a triumvirátust. Amikor bekerült a gimibe, már ciki volt a kishúgával lógnia, a többiek gyerekesnek tartották. Henry pedig sose tartozott a menő srácok közé. Volt azóta a mostani baráti körével olyan boldog és gondtalan, mint Miáékkal? Be kellett látnia, hogy nem. Elfogta a bűntudat.
Úgy döntött, lemegy oldani a feszültséget a tesójával és Henry-vel.


Mia úgy felugrott ijedtében, hogy majdnem magukra borította a csokis tálat, amiben már leginkább csak az üres csokipapírok voltak. Henry hátravetett fejjel felnevetett.
– Nem is volt félelmetes, csak hirtelen hangos! – kelt önmaga védelmére Mia, és miközben Henry-re nézett, hogy lássa a reakcióját – na meg magába igya a látványát – valami sötétet pillantott meg a szeme sarkából, ám mire a lépcső és az előszoba felé fordult, a mozgó valami eltűnt.
– Mi az? – fordult oda Henry is.
– Valaki felsunnyogott az emeletre. Lehet Jaime és Emma. Vagy valamelyik a kettő közül.
– Biztos kibékültek – vonta meg a vállát a srác.
– Nem értek a szerelmi drámákhoz.
– Ezek szerint nem sikerült összejönnöd Tom Hollanddal? – csipkelődött felhozva Mia fiatalabbkori fellángolását a legújabb Pókember felé.
– Ha-ha, marha vicces – dörmögte.
– Vagy elmúlt a szerelem? – görbítette le a száját megjátszott szomorúsággal.
Mielőtt Mia visszaszólhatott volna valami frappánsat, Sarah jelent meg, és huppant le melléjük a fotelbe.
– Mit néztek?
– A Halloween első részét – válaszolta Henry.
– Hű, nagyon régi.
– 1978-as. Még gondolatban sem voltunk.
– Szerintem a szüleink sem – szólt közbe Mia a hatalmas képernyőre meredve.
– Emlékeztek a Némót hányszor megnéztük régen? Kívülről fújtuk a szövegét!
– Aha. Hol van a pasid? – csapta le a labdát durván Mia.
– Az emeleten. Jaime és Emma?
– Valószínűleg ők is. De legalábbis az egyikük. Az előbb összebalhéztak valamin.
– Ó, értem. – Belenyúlt a csokis tálba, de már nem talált semmi ehetőt benne. Egy csoki még volt Mia kezében, de ő jó testvérhez illőn azt kibontás után a saját szájába tette.
– Kértek popcornt?
– Igen! – mondták kórusban.
Sarah úgy döntött, kiszolgálja őket, mintegy békejobbot nyújtva.


Aiden pont lemosta magáról a habot, amikor hallotta, hogy becsukódik az ajtó. Végülis, ha Sarah ennyire be akarja bizonyítani, hogy a zakkant húga hazudik az ágybéli teljesítményéről, jöjjön csak még egy menetre. Ő készen áll! Kész arra, hogy rácáfoljon minden vádra.
Amint azonban megfordult, a párás kabinon át nem egy kecses formát pillantott meg, hanem egy nagyobb darab sötét-barnás foltot.
Kitörölte a szeméből a vizet, és kihúzta a kabinajtót. Ugyanaz a fószer állt vele szemben, akinek pár órája ajtót nyitott, és elzavarta. Elöntötte az agyát a vörös köd, ami erősebb volt, mint a félelem, ami ugyanekkor a mellkasát kezdte szorítani.
– Hogy jutott be?! Ki engedte be? Mit keres itt? Takarodjon kifelé a házamból! – üvöltötte a törülközőjéért nyúlva, azonban a férfi lesújtott a kézfejére a kalapácsával, majd hogy megakadályozza, hogy zajt keltsen, a másik kezével gégén vágta.
Aiden levegő után kapkodva esett vissza a zuhanyzóba, neki a falnak, halként tátogva. A kovácsnak öltözött alak érte nyúlt, megragadta a kezét, és kipenderítette, neki a csapnak. Aiden meglátta a lehetőséget a menekülésre, csak azzal nem számolt, hogy nedves a lába, csöpög is róla a víz a padlóra, így elcsúszva térdre esett. Négykézláb küzdötte magát tovább az ajtó felé, köhécselve, megpróbálva nem foglalkozni a fájdalommal a bal kézfejében. Soha nem volt vallásos, sőt, megvetette és lenézte a hívő embereket. Most viszont fohászkodni kezdett. Hiába.
Az idegen fél kézzel bokán ragadta és visszahúzta a helyiség közepére. Aiden rúgott egyet, eltalálva a vasból készült maszkot, de nem ért el vele semmit. Megpróbált ismét kiabálni, cserébe a támadója a térdkalácsába vágta a kalapácsot, majd fölé tornyosult.
Aiden rettegve nézett fel rá.
A férfi felemelte a bal kezét, amin már el is volt maszatolódva a „Csoki” felirat, vörös is volt helyenként, nem fehér, de ki lehetett olvasni. Azután felemelte a kalapácsot is, rajta a „Csalok” felirattal.
Aiden kínjában röhögni akart, ám helyette csak valami hörgésre futotta.
– Menj a picsába! – Körbe lesett, hátha megpillant valamit, ami a segítségére lehet, de a mérlegen kívül nem volt más elérhető távban. Olyanra vetemedett, ami férfi és férfi között nem illik: ágyékon rúgta az ellenfelét. Az azonban mintha meg se érezte volna, lenyúlt érte, a torkánál fogva talpra állította, egy darabig farkasszemet nézett vele, és mintha Aiden is látta volna a védőüveg mögött sárgán csillogni a szemeit. Végül az alak egy könnyed mozdulattal eltörte a nyakát.

Mire Sarah megcsinálta a popcornt, Mia már a kabátját vette.
– Hát ti hová mentek? – csodálkozott.
– Ki. Levegőzni – mondta sejtelmes hangon Mia, idézőjeleket karmolva a levegőbe. Sarah először nem értette, aztán leesett az álla.
– Te cigizel? – háborodott fel.
– Ne most kezd el a jó tesót játszani.
Sarah taktikát váltott.
– Nem állt szándékomban Csak cigi? Kajak? Már annyira cikis.
Miát nem hatotta meg.
– Ó jaj, és akkor most mi lesz?
– Henry? Te is?
– Nem, én csak kikísérem – felelte megállítva a filmet.
– Jó, veletek tartok. – Magára kanyarított egy pokrócot, és követte ki a csapatot az udvarra.
– Szokatlanul nagy a csend, nem? – kérdezte Henry. A lányok elnémulva füleltek. Csak az eső halk szemetelését hallották.
– Hm. Tényleg. Ha már ennyire füstölni akarsz, Mia, gyertek, van egy sarok, ahová nem lát be a kamera. Ha kiderül, hogy söröztök, se tudom, mit fognak szólni Aiden szülei. Legalább lepleznétek! Ráadásul biztosan elmondják a mi és a te szüleidnek is.
– Tudom – bólintott Mia. – Bízom benne, hogy kiderül, és akkor legközelebb nem tukmálnak rád, és maradhatok otthon, édes egymagamban.
– Hát köszi. Engem meg majd jól lecsesznek, hogy hagytam, hogy piálj – morogta Sarah. – Ez mi? – torpant meg az árnyékos, holdfénytől elrejtőző sarokba érve. A világos falon fekete foltok éktelenkedtek. Mia és Henry érdeklődőn kukucskáltak át a válla fölött.
– Aident ki fogják nyírni! – hápogta Sarah. – Mi ez? Sör? Nem, az nem hagyna ilyen nyomot. Ivott valaki vörösbort?
– Nem láttam borosüveget a fürdőben – mondta Henry, és beelőzve a pompomlányt közelebb hajolt a falhoz, hogy megvizsgálja. Hozzáért, de már egész száraz volt a fal, alig színeződött el a keze. Kitartotta az ujját a holdfénybe.
– Piros – állapította meg.
– Ezt nézzétek.
Követték Mia tekintetét. A térkövön különböző alakú és méretű cseppek és foltok sötétlettek, amik a jakuzzihoz vezettek. Henry előre sietett. Nem akart hinni a szemének, amikor belenézett a pezsgőfürdőbe, és megpillantotta a vízben a két lebegő holttestet: Emmát és Jaimet. Mindketten nyitott szemekkel bámultak fel az égre, hamuszürke arccal.
Henry megperdülve elkapta Miát, és a testével takarta a látványt.
– Jaime és Emma azok. Halottak. Van nálatok telefon? – meglepte, mennyire nyugodt a hangja, holott a szíve őrülten dobogott a mellkasában.
Sarah rá se hederítve nekilendült, és megkerülve a srácot a jakuzzi mellett termett.
– Te jó ég! – kapta a szája elé a kezét, könnyekbe törve ki. Mia is kiszabadult Henry markából, hogy megnézze a holttesteket.
– Megölték őket – sápadt el.
– Van nálatok telefon? – ismételte meg a kérdést Henry, és próbálta odébb húzni Miát, hogy ne bámulja a hullákat.
– Ni…nincs, de… de bent van – dadogta, és már indult is volna be a házba, ám Henry elkapta a felkarját.
– Ne! Lehet, hogy bent van a gyilkos.
– De hisz onnan jöttünk!
– Emlékszel, amikor láttál valakit felmenni az emeletre?
– Gondolod?
– Aiden! – kiáltotta Sarah, és eldobva a józan eszét rohanni kezdett a ház felé.
– Sarah várj! – Henry hiába próbálta elkapni, a lány eltáncolt az útjából.
– Ha meghalunk, az miatta lesz – motyogta Mia, miután Henry szaladni kezdett Sarah után. Ő futólépésben követte a többieket, tekintetével pásztázva a terepet valami fegyver után, de még egy árva botot sem látott.
Végigrohantak a folyosón, ám amint Sarah a korlátba kapaszkodva ráfordult a lépcsőre, behúzta a kéziféket. A lépcső közepén egy kovács jelmezbe öltözött férfi állt vasálarcban, a kezében kalapáccsal.
– Jack? – esett le Mia álla.
– Ki az a Jack? – hátrált Sarah, ahogy az alak ráérősen elindult feléjük.
– Jack O’Lanter! A kovács!
– A sztoriból amit meséltél? – ráncolta a homlokát Henry.
– Igen. Ott a karórépa az oldalán, amit az ördög adott neki! – mutatott a lámpás felé.
– Ti meg mi a francról beszéltek? – vágott közbe Sarah.
Henry megragadta a lányok vállát, és a bejárati ajtó felé húzta őket.
– Tőlem Michael Myers is lehet, húzzunk innen!
– Ne! Aiden még fent van! – állt ellen Sarah.
– Ő már tutira nem él – karolt a nővérébe határozottan Mia, és vonszolta az ajtó irányába.
– Hogy mondhatsz ilyet?! – rivallt rá könnyes arccal.
Ekkor Henry arccal előrebukott, a fejéből a hófehér márványpadlóra ömlött a vére, vörös glóriát festve köré, a hozzávágott kalapács pedig hangos csattanással zuhant a burkolatra.
A lányok egyként visítottak fel. Mia holtra váltan esett térdre a srác mellett, és kezdte el rázogatni és szólongatni, Sarah viszont mintha kijózanodott volna a ténytől, hogy ketten maradtak, és ő az idősebb. Az ajtóhoz szökkent, és megpróbálta kinyitni.
– Ez zárva van! – rángatta a kilincset. – Miért van zárva??? – ordította kétségbeesetten, és a falon lévő panelt kezdte nyomkodni, de remegett a keze, és a kütyü sem működött olyan gyorsan, ahogy azt a helyzet megkívánta volna.
Mia sikolya zökkentette ki a próbálkozásból. Jack arcon akarta ütni, a lány azonban oldalra bukfencezett, közben magához véve a kalapácsot. Ruganyosan talpra szökkent, és harciasan nézett szembe a kísértettel.
– Mia, ne! Fuss! Hívj segítséget!
– Annyira azért nem utállak, hogy itt hagyjalak – mondta, majd álarcon akarta ütni Jacket, az viszont elkapta, és mintha a keze csak egy darab ropi lenne, eltörte. Mia fájdalmasan felsírt, elejtve az eszközt. Sarah felkapta az első keze ügyébe kerülő fegyver-szerűséget, egy esernyőt, és támadást mért Jack fejére. Kárt nem tudott benne okozni, de arra elég volt, hogy az eleressze Miát, aki a kezét fogva araszolni kezdett a nappali felé.
– Rohadj meg! – kiabálta Sarah kioldalazva a folyosóról az előtérbe, a húga felé közelítve. Jack elkapta az ernyőt, kitépte a kezéből, és elhajította.
Sarah átkarolta Miát.
– Gyerünk! Van egy kapu a telek végében, ott kijuthatunk!
– És a házból hogy akarsz kimenni? – kérdezte összeszorított fogakkal Mia, mivel a kísértet pont a hátsó kijárathoz vezető folyosónál járt.
– Az ablakon át!
Amint elérték a kanapékat, Sarah elengedte és előre futott, hogy kinyissa a nappali egyik ablakát, ám még oda se ért, amikor Jack a hajánál fogva a földre rántotta Miát. A lány beesett az asztal és a fotel közé. Jack felé magasodott, a kalapács ismét ott volt a bal kezében, a feje felett, készen arra, hogy használja.
– Hagyd békén! – Sarah gondolkozás nélkül közéjük vetette magát, a homlokával fogva fel az ütést. Az elsőt még kibírta állva, még hallotta, ahogy a testvére a nevét kiáltja, és arra gondolt, ha már az elmúlt években sosem volt ott neki, legalább most végre tesz érte valamit. Kiáll érte, legyen ennek bármi az ára.
A második ütés a halántékát érte, attól már elvágódott. Jack utána lépett, és még ötször lesújtott, egészen addig, amíg a felismerhetetlenségig nem verte az arcát. Ezután ráérősen megfordult, és a zokogó, oldalán fekvő Mia felé indult, felemelve ismét a kalapácsát, incselkedőn forgatva a levegőben.
Mia a fegyverre szegezte a pillantását, és észrevett rajta egy írást, amitől abbahagyta a bőgést. „Csalok”
Körbenézett, és meglátott a kanapé alatt egy darab csokit. Mielőtt Jack ismét akcióba léphetett volna, gyorsan odébb kúszott, és ép kezével benyúlva a bútor alá kihalászta az édességet, azután felemelte, hogy Jack is jól lássa. Ettől azonnal elernyedt a kovács testtartása. Néhány másodpercig bámulta a felajánlást, majd lassan kitartotta a kezét, tenyérrel felfelé. Mia megpillantotta a „Csoki” feliratott, és ráejtette a nyalánkságot.
Jack ezután egyszerűen elsétált.
Mia a nővéréhez mászott, és meggyötörten zokogni kezdett mellette.
– Mia? – csendült mögötte váratlanul egy hang. Henry véres fejjel lerogyott mellé, átkarolta, és vele sírt.
Néhány perc múlva a srác szó nélkül felállt, az előszobában lógó kabátja zsebéből kivette a mobilját, és hívta a 911-et, majd visszament a nagyszobába.
– Hinnünk kellett volna a legendában – szólt fátyolos hangon Mia.
– Mindenkinek hinnie kéne – felelte kibányászva egy elkallódott csokoládét a kanapé két párnája közül.