Januári könyvajánló (2023)
Talán furcsa, de ahhoz képest, hogy természetfeletti lényekről szóló erotikus regényeket írok, olvasni nem ilyen műveket szoktam, hanem leginkább krimiket. Bár nincs sok szabadidőm, igyekszem minden nap olvasni legalább egy kicsit, így sikerült 3 könyvet kivégezni januárban.
Elle Cosimano – Finlay Donovan mindent visz
“Finlay olykor legszívesebben holtan látná a volt férjét. De sosem gondolja komolyan.
Finlay Donovan a következő regényét írja nagy küzdelmesen, közben pedig igyekszik a felszínen maradni a két gyerekével egyedülálló anyukaként. A jó hír: továbbra is számíthat Veróra, aki egy személyben a bébiszittere és bizalmasa is, ráadásul a lánya frissen kimúlt aranyhalát leszámítva már jó ideje nem kellett megszabadulnia egyetlen hullától sem. Ami már nem annyira jó hír: a volt férje, Steven valakinek csúnyán a tyúkszemére lépett, aki ezért szeretne végleg megszabadulni tőle. Bár Stevennek akad rossz tulajdonsága bőven, a gyerekeknek jó apukája, ezért Finlay nem hagyhatja, hogy baja essen. Ezzel azonban buzgó anyukáknak álcázott bérgyilkosok haragját vonja magára, és az orosz maffiával is kényelmetlenül közeli kapcsolatba kerül…“
George Orwell – 1984 műve után nagyon kellett ez a sztori a lelkemnek. A sorozat első kötetét (Finlay Donovan ölni tudna) 2022 végén olvastam, és szerelem volt első olvasásra. A karakterek imádnivalóak, szórakoztatóak, könnyű velük azonosulni. A történet izgalmas, bár néha szürreális, és olvasás közben felkiált az ember, hogy “na persze!”, de ennyi belefér. A párbeszédek zseniálisak, nem szokásom, de volt, hogy hangosan felnevettem. A személyes kedvencem Veró amúgy, imádom a kiscsajt! 😀
Elle Cosimano a második kötetben sem okozott csalódást. Lassan indulnak be az események, de utána le se lehet tenni a regényt. A szerelmi szál pedig szerintem a lehető legjobban alakult!
Alig várom, hogy megjelenjen a harmadik kötet!
Megan Goldin – Merülj alá, ha nem félsz!
“Rachel Krall az igazságot keresők utolsó reménysége. Neve azután válik ismertté, hogy bűnügyi műsorának köszönhetően egy ártatlan férfi szabadlábra kerül. Már hozzászokott, hogy a hangja, és nem az arca alapján ismerik fel, ezért is találja furcsának, hogy valaki üzenetet hagy az autója szélvédőjén, és így kér tőle segítséget.
Neapolis városát egy nemi erőszakkal kapcsolatos bűnügyi tárgyalás rázza meg. A város nagy reményű, Olimpiára készülő fiatal úszóját azzal vádolják, hogy megerőszakolt egy középiskolás diáklányt, aki nem mellesleg a rendőrkapitány szeretett unokája. Annak érdekében, hogy a műsor sikeres legyen, Rachel mindent latba vet. Interjúkat készít, és nyomozásba kezd. Csakhogy a rejtélyes levelek mindig a legváratlanabb helyen érik őt utol. Valaki követi a nőt, és nem adja fel, amíg Rachel ki nem nyomozza, hogy mi történt az illető testvérével huszonöt évvel azelőtt. A hivatalos álláspont szerint Jenny Stills vízbe fulladt, a levelek tanúsága szerint viszont gyilkosság történt. Amikor Rachel kérdezgetni kezdi a város lakóit, senki nem akarja válaszra méltatni. A múlt és a jelen összemosódni látszik, amikor Rachel összefüggést talál a két eset között, amelyek végérvényesen megváltoztatják a tárgyalás menetét és az érintettek életét.
A mű fontos kérdésekre keresi a választ: mi a hírnév ára? Jóváteheti-e a kisváros a múlt bűneit? Mi történt pontosan Jennyvel?”
Finlay limonádé-világa után vissza a kemény olvasmányokhoz. Szintén egy letehetetlen könyv, bár témáját tekintve nem könnyű olvasni, sokszor nehezen bevehető a gyomornak (pláne nőként). Mivel két szálon fut a sztori, egy percre sem hagyja a figyelmet lankadni, ráadásul olyan ügyesen csepegteti az infókat, hogy az olvasó egyre csak többet és többet akar belőle. Jól összerakott krimi, még akkor is, ha nekem a vége nem okozott nagy meglepetést, pedig általában nem sikerül összeraknom a képet. 😀
Richard Osman – A csütörtöki nyomozóklub
“Egy békés nyugdíjasotthonban négy valószínűtlen barát minden csütörtökön összeül, hogy megoldatlan gyilkosságokról beszélgessenek.
Amikor kegyetlen gyilkosság történik a saját otthonukban, a csütörtöki nyomozóklub hirtelen egy aktív nyomozás középpontjában találja magát. S bár Elizabeth, Joyce, Ibrahim és Ron már a nyolcvanhoz közelítenek, van még pár trükk a tarsolyukban, amire senki sem számít.
Vajon képes ez a furcsa, de végtelenül imádnivaló csapat elkapni a gyilkost, mielőtt túl késő lenne?”
Ezt a könyvet a nagymamámnak vettem ajándékba Karácsonyra, és persze én is elkezdtem vele párhuzamosan olvasni, hogy ki tudjuk majd együtt vesézni. A filozófiám szerint könyvekről vagy jót, vagy semmit, de ha már vállalkoztam arra, hogy írok arról, miket olvastam a hónapban, akkor muszáj megemlítenem. Szeretném kihangsúlyozni, hogy egy könyv megítélése szubjektív, és ez az én személyes véleményem, amivel kisebbségben vagyok.
Nagyon jókat írtak erről a regényről, a fülszövege izgalmas és humoros sztorival kecsegtetett, ezért talán az elvárásaim is magasan voltak. Személy szerint én egyik szereplőhöz sem tudtam kötődni, alig mosolyodtam el, nehezen volt követhető, ki kicsoda, micsoda, mit, mikor, miért, hol csinál (ezzel nagyim is egyetért, ő még be sem fejezte a könyvet). A sztori is nyakatekert.
Viszont az öregedésről és a halálról nagyon szép gondolatokat fogalmazott meg az író, és a borító is menő.
A további köteteket én biztosan nem fogom elolvasni, akik igen, azoknak jó olvasást! 🙂
Ha a krimik annyira nem a Te világod, vagy a vámpíros romantikus-fantasy történetek is érdekelnek, olvass bele a Phaedra Colt első kötetébe, a Repugnóba!