Márciusi könyvajánló (2023)
Hogy fér össze Piszkos Fred, a kapitány, és egy csokor rémtörténet a világ minden tájáról? Simán. Fő a változatosság!
Rejtő Jenő (P. Howard) – Piszkos Fred, a kapitány
“A tengerésztiszti egyenruháját ócska, koszos rongyokra cserélő kapitány, Piszkos Fred nevét nálunk már az általános iskolások is ismerik. Mint ahogy azt is tudják, hogy “neki van a világon a legtöbb esze” (Fülig Jimmy szíves szóbeli közlése), ezért aztán cseppet sem meglepő, hogy ebben a – gyakori idézettsége miatt – mára kvázi klasszikussá vált regényben ő mozgatja a szálakat a háttérből, s leginkább neki, no meg Fülig Jimmy tanácsainak köszönhető, hogy a szingapúri alvilágot inkognitóban felfedezni kívánó St. Antonio főherceg túléli ezt a veszélyes kirándulást.
Igaz, közben megverik, eladják, halálra ítélik és megnősítik (ebben a sorrendben), de végül sikerül viszonylag ép bőrrel szabadulnia, és elindulhat hazafelé, hogy megtudja, mennyire állt/ült helyt a Boldogság Szigetek trónján botcsinálta dublőre, Fülig Jimmy, a szabadfogású hejesírás világbajnoka.“
Amikor a világban minden egyre rosszabb irányba halad, a kilátások egyre sötétebbek, mindenki egyre negatívabb és pesszimistább, na olyankor ér aranyat egy ilyen könyv! Rejtő Jenő egy született zseni, páratlan az írók között, utánozhatatlan stílussal írja a történeteit, amik szórakoztatóak az olyanok számára is (mint pl. én), akik más műfajú alkotásokat preferálnak.
A Piszkos Fred, a kapitány sok helyszínen játszódik, több szálon fut a cselekmény, fordulatos, kiszakít a komor valóságból és sodor magával. A karakterek fergetegesek, Fülig Jimmy meg az ő naplója (és a hejesírása) azt hittem, a sírba tesznek. 😀 Ennyit röhögni (nem kuncogni, nem nevetni, konkrétan röhögni!) egy könyvön már veszélyes.
Az orvosok helyében Rejtőt írnék fel receptre gyógyszerek helyett!
“– Dohányzik?
– Inkább innék valamit.
– Nem kínáltam!
– Elég baj, mert dohányzom.”
A sötétség szavai – Rémtörténetek a világ minden tájáról
“Egy olasz falu, mely egyetlen térképen sem szerepel; egy spanyol boszorkánynövendék, aki szellemekkel és vámpírokkal tölti az idejét; egy törekvő francia nyomozó, aki nem rest okkult tudást latba vetni a sikerért, vagy épp egy perui író, aki bármit megtenne a hírnévért. Csupán néhány momentum a horror műfajának egyik leggrandiózusabb irodalmi válogatásából, melyhez a Valancourt Books szerkesztői több tucat nemzet majdnem húsz különböző nyelven írt horrorirodalmából válogattak, hogy elhozzák a legkiválóbb történeteket.
A sötétség szavai – Rémtörténetek a világ minden tájáról címe nem túloz: példa nélküli vállalkozás, igazi ínyencség a horror műfaj szerelmeseinek.”
Gyerekkoromban a barátaimmal előszeretettel meséltünk rémtörténeteket egymásnak. A zimankós, téli estéken valamelyikünk szobájában gyakran előkerültek az elemlámpák, körbe ültünk a földön, és kezdetét vette a rémisztgetés. Nekem azóta a rémtörténetek egyet jelentenek a véres, horrorisztikus, halállal végződő sztorikkal, amik elhangzása után az éjszaka közepén felébredve nem merek kimenni a konyhába egy pohár vízért se.
A kötettel kapcsolatban ilyen elvárásaim voltak, azonban nem azt kaptam, amire számítottam. Talán csak már az én ingerküszöböm van az egekben, nem t’om, de a sztorik 80%-a nem volt rémisztő.
A gyűjtemény történetei változatosak és sokszínűek. A véresebbektől a weirden keresztül, a lélektani drámán át, egészen az “ezmegmiafrancvolt”-ig bezárólag minden IS olvasható benne.
Voltak történetek, amiket igazán eredetinek gondolok (Méltósággal viselt, Árnyak tánca, Pillanatképek). Akadtak, amiktől valami (félelem?) megmozdult a gyomromban (Uironda, Fakó lábujjak (de csak mert a barlangokkal ki lehet kergetni világból). De voltak, amiknek a befejezése után egy kérdés kavargott bennem: ez meg mi a fészkes fittyfene volt? (Adomány, Parányi nők (ezek főleg)).
Az írók színvonalasan írnak (itt persze pacsi a fordítóknak is!), és örülök, hogy megismerkedhettem más kultúrák történeteivel. Szeretném kiemelni Veres Attila magyar írót, akire büszkék lehetünk, hogy bekerült a könyvbe! Abszolút megállja a helyét a novellája (Méltósággal viselt), sőt, személyes véleményem, hogy veri is a többségét.
Hogy mit olvastam febuárban, itt megnézheted. 🙂