Na de mi az a “Repugno”?
Címet adni a könyvnek az egyik legnehezebb dolog, amivel az írónak szembe kell néznie. Nekem is beletelt egy kis időbe, mielőtt kiötlöttem a Repugno címet.
Tizennyolc évesen, amikor elkezdtem írni ezt a regényt, bevallom, nem a Repugno címet adtam a műnek. Eredetileg “Átváltozás” volt a címe. Azonban ugyanúgy, ahogy még ezer másik dolgot, végül a címet is megváltoztattam. Az “Átváltozást” sablonosnak éreztem, unalmasnak, amit hallva én, ha olvasó lennék, érdektelenül megvonnám a vállam.
Valami különlegeset szerettem volna, valami nem hétköznapit, még akkor is, ha először hallva ezt a latin szót mindenki csak a homlokát ráncolja.
– Repugno? Azt eszik vagy isszák?
Nos, egyik sem.
Ráadásul, hogy semmi se legyen annyira egyszerű a jövőben sem, a sorozat többi, hamarosan megjelenő kötetei is mind latin címet viselnek.
Visszatérve a Repugnóhoz: a szó egyik jelentése “küzdeni valami ellen”. A regény cselekményét ismerve azt hiszem, hogy nem is találhattam volna találóbb címet. A művet az elejétől a végéig átszövi a főszereplő, Phaedra harca. Nemcsak természetfeletti lényekkel kell megküzdenie, vámpírokkal, zombikkal és vérfarkasokkal, de a benne tenyésző és lassan elburjánzó démonnal is, ami szüntelen csábítja Williamhez.
Hisz Yong (a brightmore-i éjvadászok vezetője) megmondta:
“A vámpírok nagy hatással vannak az emberekre, képesek megbűvölni őket. Valószínűleg veled is ez történt, William megigézett. Ez a képességük a harapásokkal arányosan egyre csökken. Minél többször harap meg – azaz minél fertőzöttebbé válsz – , az emberi oldaladat annál kevésbé fogja tudni befolyásolni. Ugyanakkor a démon folyamatosan erősödni fog benned, és vonzódni fog hozzá. Itt dől el minden. Vajon elég erős-e az ember, hogy ellenálljon a démonnak, ami a vámpírhoz és ahhoz az oldalhoz vonzza?”
A könyv végén kiderül.