Vámpírfogak – Modern találmány?

Ha vámpírokról esik szó, lelki szemeink előtt rögtön hosszú szemfogas lények jelennek meg. De vajon a vámpíroknak a néphagyományban valóban voltak agyaraik?

A válasz: nem. A néphitben a vámpíroknak nem voltak hosszú szemfogaik. Bár a mai vámpírmítoszoknak sok olyan eleme van, amit ugyan a popkultúra népszerűsített, de a néphagyományban gyökereznek, a vámpírfogak ötlete azonban 100%-ban a popkultúrából származik.

A folklórokban az agyaras vámpírok sem mindig ittak fizikailag vért: sok történetben a vámpír test helyett éteri formát ölt: ködök, amelyek kiszívják áldozatukból az életerőt vagy a vért. Más sztorikban nem igazán van meghatározva, hogyan jutottak hozzá a vérhez, csak az, hogy hozzájutottak. Megint más legendákban a nyakba/torkba harapnak, de nincs agyaruk, csak a sima fogaikat használják.

Honnan származhat tehát a vámpírfogak ötlete?

A vámpírfogak népszerűsítésében főszerepet játszó vámpír természetesen Drakula gróf volt Bram Stoker 1897-ben megjelent Drakula című művéből. Többször előfordul, hogy Drakulának „éles fogai” vannak:
“Szája, amennyire a dús bajusz látni engedte, meglehetősen kegyetlen vágású volt, fehér fogai olyan sajátságosan hegyesek, hogy kiálltak az ajkak közül […].”
“A gróf elmosolyodott, és ahogy ajka felszaladt az ínyéről, a furcsa ebfog még hosszabbnak és hegyesebbnek látszott.”
“Sötéten mosolygott, ami még többet megmutatott kiálló fogából, majd hátradőlt a székén.”

Amikor Lucy vámpírrá változik, így ír róla Bram Stoker:
“A borzongó megvilágításban a foga hosszabbnak és hegyesebbnek rémlett, mint reggel, és a szemfogakat a fény valamilyen játéka még a többinél is hosszabbnak és hegyesebbnek mutatta.”

Honnan vette a vámpírfogak ötletét Bram Stoker?

A vámpírdenevérektől! Íme egy másik részlet a Drakulából:

“Meg tudja mondani, miért élnek a pampákon és másutt is olyan denevérek, amelyek éjszaka eljönnek a marhákhoz és a lovakhoz, megnyitják erüket, és szárazra szívják őket; hogy miért laknak a nyugati tengerek némely szigetein olyan denevérek, amelyek egész nap úgy függnek a fákon, hogy akik látták, hatalmas dióknak vagy hüvelyeseknek írják le őket, de ha a matrózok a fedélzeten alszanak a hőség miatt, lecsapnak rájuk, és – és reggel holtak találtatnak, és olyan fehérek, mint Miss Lucy volt?”

Valamit ne feledjünk: a vámpírdenevérek nem Európában őshonosak. A vámpírdenevéreket 1810-ben fedezték fel az Újvilágban. Az európai denevérek között nem voltak „vámpír” fajok. Az újonnan felfedezett denevéreket azért nevezték el „vámpírdenevéreknek”, mert vért isznak, nem pedig azért, mert agyaraik vannak. Tehát míg a denevérek a vámpírlegendákról kapták a nevüket, a vámpírlegendák a denevérektől kapták az agyaraikat.

Még valami érdekes: bár Drakula minden bizonnyal népszerűsítette az agyaras vámpírokat, vitatható, hogy Bram Stoker volt-e az első, akinek ez az ötlete támadt. John William Polidori 1819-ben adta ki A Vámpír című művét. Ebben a vámpírról valójában nem írja le, hogy agyara van, de valaki látja az áldozat torkán a vámpír jelét, az „eret megnyitó fogaktól”, és tudjuk, hogy Bram Stoker nagy ihletet merített ebből a könyvből, amikor megírta a Drakulát. Azonban mivel a Drakula lett a sikeresebb regény, így Bram Stokernek tulajdonítjuk a vámpírfogak elemének a létrejöttét.

Ha tetszett a bejegyzés, olvasd el a Lugosi Béláról szóló posztot is! 🙂