Júniusi könyvajánló (2023)
A legjobb ajándék, amit egy könyvmoly kaphat, az egy jó könyv. Viszont ha a könyv nem jó, az akkor annyira nem nyerő ajándék. Én a Verityt ajándékba kaptam a szülinapomra, és szívesen megnyugtatok minden ajándékvásárlás előtt állót, hogy romantikus thriller rajongó könyvmolynak a Verity nyerő választás!
Colleen Hoover – Verity
“A küszködő, anyagi csőd szélén álló író, Lowen Ashleigh megkapja élete állásajánlatát. A bestsellerszerző Verity Crawford férje felkéri, hogy a balesetben megsérült író helyett megírja sikersorozatának befejező részeit. Lowen megérkezik a Crawford-házba, hogy átnézze Verity többévnyi jegyzeteit és vázlatait, remélve, hogy elegendő anyagot talál a munka elkezdéséhez. Ám az irodában nemcsak kaotikus állapotok fogadják, hanem egy önéletrajz is, amit az asszony a legnagyobb titokban írt. A kézirat minden oldala vérfagyasztó vallomást rejt, köztük annak az éjszakának a történetét is, mely örökre megváltoztatta a család életét. Lowen először úgy dönt, nem mutatja meg a kéziratot, mert annak tartalma még több fájdalmat okozna a gyászoló apának. De ahogy a férfi iránti érzelmei egyre erősebbé válnak, rájön, hogy talán mégis fel kéne fedni Verity mocskos titkait.”
Hónap könyve! Annyira akartam tudni a könyv végét, hogy néha alig bírtam visszafogni magam, hogy ne ugorjak át oldalakat, vagy ne lapozzak a végéhez. Végig beteg volt és borzongató, mindez egy szép és idilli környezetben, ahová én is szívesen elutaznék. Vagy akár élnék.
A Verity egy lenyűgöző könyv, amely a pszichológiai thriller és a romantikus elemek tökéletes kombinációjának hála beszippant. A karakterek érdekesek, döbbenetesek, van, aki egyenesen sokkoló, mindenki iránt kialakul valami érzése az olvasónak. Szerencsére a főszereplő is kedvelhető, könnyű átérezni a helyzetét és drukkolni neki. A regény tele van fordulatokkal, néha az embernek meg kell kapaszkodnia, ne szédüljön el teljesen. 😀
Max Seeck – Hálóban
“Aznap, amikor Finnországban két népszerű influencer rejtélyes körülmények között eltűnik, egy fiatal mangaruhás nő holttestét sodorja partra a tenger. Jessica Niemi nyomozó versenyt fut az idővel, hogy megtalálja a bűnügyek közti összefüggést a Boszorkányvadász szerzőjének hátborzongató új regényében. Hat hónap telt el azóta, hogy Jessica találkozott a titokzatos boszorkányszektával, és meghalt a főnöke. A gyilkossági csoport új vezetővel az élen egy különös eltűnéssorozat felderítésén dolgozik: úgy tűnik, egy olyan bűnügyi hálózat mozgatja a szálakat, amelynek tagjai az Instagramon szerveződnek. Ráadásul valaki szórakozik a rendőrséggel. Valaki, akinek esze ágában sincs abbahagyni a halálos játékot. Miközben Jessica elszántan igyekszik az ügyre összpontosítani, éjjelente rémálmok gyötrik, melyek hirtelen túlságosan is valóságosnak tűnnek. Mintha halott édesanyja mondani akarna neki valamit, és a szekta, amely őt sok évvel ezelőtt elemésztette, most Jessica életére törne…“
Hát ez a könyv az abszolút ellenkezőjét váltotta ki belőlem, mint a Verity. A főszereplőt továbbra se bírtam, a többi karaktert se valami nagyon, és míg legalább az első kötetben a sztori kárpótolt mindenért, ennek a nyomozós szála nem hogy nem hozott lázba, de untam, és a csavaron se lepődtem meg..
Jo Nesbo – Denevérember
“Az ausztrál tengerparton holtan találnak egy fiatal norvég nőt. Megerőszakolták és megfojtották. Harry Hole, az oslói rendőr-főkapitányság nyomozója Sydneybe utazik, hogy segítségére legyen ottani kollégáinak. Bár a vendéglátók csak jelképes szerepet szánnak az idegen nyomozónak, Harry alaposan belekeveredik az ügybe. S miközben az őslakos legendák halált hozó denevérembere után kutat, megismeri a többmilliós város sötétebb oldalát, a prostik, stricik, drogdílerek világát. És találkozik a megölt lány kollégájával, a gyönyörű, vörös hajú Birgittával, aki Harry számára hamarosan többet kezd jelenteni, mint egy egyszerű tanú. Az első Harry Hole-sztori!”
A Harry Hole sorozatot nem sorrendbe olvasom, ami – bár az egyes könyvek egyedül is megállják a helyüket – azért mindig zavart kicsit. Most viszont örülök neki. Ha ezzel a résszel kezdem, az első 30 oldal után tuti abbahagytam volna. Szerintem nehezen indul be, a helyszín se jött be, még Harry se. Ő azért rengeteget változik a sorozatban, furcsa volt ilyennek olvasni. Osló is hiányzott, meg a régi (azaz majd a következő kötetekben új) karakterek.
Azért végül persze szépen kibomlott a történet, szuper kis nyomozás kerekedett belőle a végére. Nagyon jó volt Harry múltjáról, többet megtudni, arról, milyen volt a személyisége régen, honnan jött. De azért most visszaugrok a jelenbe, és elolvasom júliusban a Vérholdat a második kötet helyett. 😀
Ha inkább a vámpíros romantikus-fantasy történetek is érdekelnek, olvass bele a Phaedra Colt sorozat első kötetébe, a Repugnóba!