Lugosi Béla – A leghíresebb magyar vámpír

“Soha nem iszom…bort.” – mondta Lugosi Béla Drakula szerepében, és a filmben nyújtott alakításával évtizedekre meghatározta a híres vámpír karakterét. A színművész igéző tekintete, tekintélyt parancsoló alakja, arisztokratikus mozdulatai és különleges magyar akcentusa megpecsételték, lelki szemeink előtt hogyan is jelenik meg a vérszívó gróf, ha meghalljuk a nevét.
De ki volt Lugosi valójában a saját maga által elkészített félelmetes smink alatt?

Tehetség születik

Lugosi Béla eredetileg Blaskó Béla Ferenc Dezső néven született 1882. október 20-án a Temes megyei Lugoson (ami ma már Románia területén van), Vojnich Paula és Blaskó István negyedik gyermekeként. Gyerekkora óta színész akart lenni, és miután 12 éves korában az édesapja meghalt, félbehagyta a tanulmányait és kisebb vidéki színházakban kezdett játszani, miközben alkalmi munkákból élt.
Először 1901-ben debütált a színpadon. Ösztönös tehetség volt, így nem csoda, hogy hamar sikereket kezdett elérni. A temesvári színészegyesület 1907-ben vette fel tagjai közé, 1909-ben már Debrecenben játszott, 1910-ben pedig a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött. 1911-től kezdve fellépett a Palota Színházban, a Királyi Színházban, és a Magyar Színházban is, végül 1913-ban a Nemzeti Színház tagja lett. Harmincnégy előadásban szerepelt folyamatosan.
Állítólag ekkoriban vette fel a Lugosi vezetéknevet, hogy tisztelegjen a szülővárosa előtt, ám más források szerint mindez később történt, 1923-ban.
Fiatal koráról sajnos nincs sok információnk, néha azok is ellentmondásosak (például valaki szerint az apja pék volt, más szerint bankár, megint más szerint pékből lett bankár). Egyszer Lugosi azt nyilatkozta “Az egyszerűsítés kedvéért mindig is jobbnak láttam, ha életem korai évéről hazudok”. Hát, köszönjük, Béla. 😀

A mindent megváltoztató háború

1914-ben kirobbant az első világháború. Lugosi Bélának a Nemzeti Színház tagjaként nem lett volna kötelező bevonulnia, ő azonban önként lépett be az osztrák-magyar hadseregbe. A 43. magyar királyi gyalogság hadnagyaként harcolt, és az ezt követő másfél évben háromszor sérült meg súlyosan. Végül leszerelték, de nem a sebesülései miatt, hanem mert lelkileg összeomlott.
Lugosi egyáltalán nem szeretett az életének erről az időszakáról beszélni. Sok évvel később a kollégái mesélték, hogy az 1934-es Edgar Allan Poe – A fekete macska novella ihlette horrorfilm forgatásán beszélt a háborús élményeiről, és azt nyilatkozta magáról, hogy az “oszták-magyar hadsereg hóhéra volt”, és mindvégig szörnyű bűntudata volt, mert idegenekre kellett lőnie. 

Leszerelése után visszatért a színészethez, és már nem csak színházban, hanem mozifilmekben is szerepelt, Olt Arisztid álnéven. 1917-18 között 12 magyar némafilmben játszott, például a Leoni Leo kalandfilmben, vagy az első Casanova feldolgozásban.

A politika azonban tönkretette itthon a karrierjét. Lugosi a háború befejezése után aktívan részt vett a forradalomban, és a Színházi Alkalmazottak Szabad Szervezete néven szövetséget alapított, aminek a titkára lett. Miután a Tanácsköztársaság összeomlott, eljárás indult ellene, mivel kormányellenes tüntetéseken vett részt, és végül 1919-ben állásvesztésre ítélték. Fenyegetve érezte magát az országban, emiatt emigrált.

A magánélete sem alakult fényesen. 1917-ben házasodott meg először. Szmik Ilonát, egy budapesti jogász lányát, vette el. A lány szülei nem szerették őt a politikai szerepvállalása miatt, és miután kirúgták, a felesége nem ment utána Bécsbe. Egyes források szerint azért, mert nem akarta idős szüleit magukra hagyni, más források szerint az apja tiltotta meg neki. Így elváltak. 

Bécsből az európai filmezés fellegvárába, Berlinbe, vezetett Lugosi útja, ahol megkapta első horror szerepét a Der Januskopfban (1920): ő alakította a komornyikot. 190 centis magassága és karakteres arcvonásai nagyon jól jöttek a Karl May hőseit filmvászonra álmodó rendezőknek, Winnetou-t, az indián hőst is alakította.
Mivel azonban félt attól, hogy a rezsim itt is utoléri, ezért úgy döntött, elhagyja Európát.

Debütálás Hollywoodban

Hollywood az 1920-as évekre filmes központtá vált, köszönhetően annak, hogy egyre profibb filmeket forgattak, olcsók voltak a mozijegyek, és tehetségesek a színészek. 

Mivel anyagilag nem állt jól, Lugosi 1920-ban fűtőként szegődött el egy Amerikába tartó kereskedelmi hajóra, és így érkezett meg az álmok földjére, egész pontosan New Orleansba.
A kezdetek nem voltak egyszerűek. Az angollal nehezen boldogult, ezért eleinte a hozzá hasonló, hazájukból menekült színészekkel létrehozta a Magyar Nemzetiségi Színházat, és az USA-ban elsőként ő állította színpadra Az ember tragédiáját (1922).

Első angol nyelvű szerepét a The Red Puppy (1922) című darabban kapta, és mivel angolul nem tudott jól, az egész szöveget úgy tanulta meg, hogy fonetikusan lediktálták neki, ő pedig bemagolta. Ez már önmagában lenyűgöző, de a kritika főként a színészi sokoldalúságát dicsérte. Változatos szerepekben tűnt fel, egyre híresebb lett, és hamarosan megkapta a mindent megváltoztató főszerepet…

Út a horrorikonná válásig

1927-ben felkérték a Drakula című Broadway darab címszerepére. A produkció rendkívül sikeres volt, több mint 500 előadást ért meg és két évig turnéztak vele. 
A sikerre való tekintettel megszületett az ötlet, hogy legyen Drakula film is, ám arra nem ő volt az első gondolat, hanem az “1000 arcú ember”, Lon Chaney, aki azonban 1930-ban tüdőrákból fakadó torokvérzésben meghalt.
Ettől függetlenül Carl Laemmle producer ezután is ódzkodott attól, hogy Lugosi Béláé legyen a szerep. Bár Lugosit a 13. szék (1929) film híresebbé tette, filmes körökben továbbra sem volt nagy neve, ráadásul nem beszélt kiválóan angolul, és erős akcentusa volt.
De persze nyilván a pénz beszél… Amikor Lugosi felajánlotta Laemmle-nek, hogy amíg a forgatás tart, ő beéri heti 500 dolcsis fizuval, neki adták a szerepet.
Szerencsénkre!

Az első jogilag is engedélyezett, Tod Browning által rendezett Drakula (1931) adaptáció azonnal kasszasiker lett. Lugosi Béla vérfagyasztó megjelenésével, robusztus alkatával, mély hangjával, jellegzetes akcentusával és igéző tekintetével valósággal megbabonázta a közönségét. (Hipnotikus pillantását egyébként nem csak a vásznon kamatoztatta: a fia visszaemlékezései szerint hatásosan alkalmazta a vámpírnézést rajta is gyerekkorában, amivel nyomban együttműködésre tudta bírni. Hát nem csoda.)

Abban az évben a Drakula gyűjtötte a legtöbb profitot az Universal filmek közül. Nyilván a zseniális világítástechnika, a sztori tempójának a folyamatos fokozása, az egyedi atmoszféra megteremtése is hozzájárult a sikerhez, de valljuk be, leginkább Lugosi színészi játékának volt köszönhető, hogy ekkorát taroltak a mozikba.
Számtalan szerelmeslevelet kapott ezután, a számláit rendszeresen írta alá „Bela Dracula Lugosiként”, vagy egyszerűen csak Draculaként, ami elég menő.
Érdekesség, hogy Lugosi ragaszkodott hozzá, hogy Drakula egyedi sminkjét magának készítse el, amitől nem lett az Universal stúdió híres sminkmesterének, Jack Pierce-nek, a kedvence. Ő ugyanis őszülő hajjal és bajusszal álmodta meg a grófot. Még jó, hogy hagyták Lugosit kibontakozni!

A csúcson túl

A Drakula sikere után elárasztották őt ajánlatokkal, összesen 18 Universal-filmben szerepelt.
A Morgue utcai kettős gyilkosság (1932), a Fehér zombi (1932), A holló (1935) mind-mind tovább növelték a népszerűségét. Akár örülhetett is volna ennek, akár boldog is lehetett volna, ő azonban nem volt elégedett.
Úgy érezte, hogy beskatulyázták őt horror színésznek, és ezt nem akarta. Felajánlották neki a Frankeinstein film főszerepét (azaz a szörny szerepét), ám ő ezen felháborodott. A karakternek nem volt szövege, a smink alatt nem látszódott volna az arca, úgy gondolta, ez inkább statisztának való szerep, nem pedig neki. (Amúgy a szerepet végül Boris Karloff kapta, aki Lugosival ellentétben élvezte, hogy horrorokban játszhat, és cseppet sem bánta, hogy beskatulyázták. Keringtek is pletykák, hogy esküdt ellenségek Lugosival, de ezek valószínűleg rosszindulatú pletyik voltak.)

Ettől függetlenül Lugosi legsikeresebb alakításai ezek után is a horrorhoz kapcsolódtak, mint például a Frankenstein fia (1939), a Frankenstein szelleme (1942), és a Bud Abbott és Lou Costello találkozik Frankensteinnel (1948). Híres, nem horrorhoz köthető szerepe a Ninocska (1939) című vígjáték, amiben Greta Garbo mellett tűnt fel.
A nagy visszatérés azonban elmaradt…

1949-re az élete mélypontra jutott. Megpróbálkozott a TV-s szerepléssel is, ám ekkora már eluralkodott rajta a morfiumfüggőség. A szert a háborús sebesüléseiből, valamint az isiászából eredő fájdalmaira kapta az orvosaitól, azonban ahogy a szivarozás és az alkohol, úgy ez is a szenvedélyévé vált.

Két évig alig kapott értékelhető munkát. Mostanra megbánta, hogy visszautasította a Frankeinstein szörnye szerepet. Ha Karloffal került egy filmbe (összesen ötször), Karloff magasabb gázsit kapott. A pletykákkal ellentétben valószínűleg nem gyűlölték egymást, hanem kölcsönösen tisztelték. Ettől függetlenül persze volt Lugosiban némi keserűség, egyszer például azt nyilatkozta, hogy “akárhányszor szóba kerül, mindig nevetünk a hibán, amit elkövettem, és Frankeinstein szerencséjén”. Néha meg odaszúrt a kollégájának: “ha Boris Karloff nem lett volna, akkor kaptam volna egy sarkot a horrorpiacon”.

Az alkohol és a morfium a mindennapjai részévé váltak, emellett mivel nem bánt jól a pénzzel, agyagi nehézségekkel is küzdött.

Szerelmi élete

A karrierje mellett a magánélete is kaotikus volt. Hollywood ügyeletes rosszfiújának a hírében állt, a sajtó folyamatosan botrányos nőügyeitől volt hangos.
1921-ben elvette Ilona von Montagh nevő színésznőt, akitől 3 év múlva elvált.
1929-ben az özvegy Beatrice Weeksszel házasodott össze, akit csupán pár nappal az esküvő után már ott is hagyott Clara Bow szexszimbólumért, de vele sem volt hosszú életű a románc.
1933-ban Lilian Arch lett a felesége, aki 29 évvel volt fiatalabb tőle (Lugosi 51 volt, a lány 22). Tőle született egyetlen gyermeke, ifjabb Lugosi Béla George. 1953-ban Lilian elhagyta, mert nem bírta tovább nézni a férfi önpusztítását.
Lugosi nem vesztegette sokáig az idejét, 1955-ben összeházasodott az egyik rajongójával, a 37 évvel fiatalabb Hope Liningerrel.

A halála előtti évek

Az 1950-es évek elején szerepelt pár komédiában, de volt, hogy egy szerepet azért bukott el, mert nem volt képes megjegyezni a szövegét a függősége miatt.
1955-ben a nyilvánosság előtt felvállalta a problémáit, bejelentette, hogy jobban akar lenni, és három hónapos elvonó kúrára megy. Ennek egy részét egyébként Frank Sinatra finanszírozta.

Amikor kijött az elvonóról, új embernek vallotta magát. Ed Woodtól, aki a legrosszabb rendező hírében állt (és a mai napig úgy van számon tartva), kapott egy új forgatókönyvet. Újra felcsillant számára a remény, hogy a The Ghoul Goes Westtel majd visszatérhet (ez a film sosem lett leforgatva végül).
Azonba azután is hozzá méltatlan filmekben bukkant fel, mint például a Glen or Glenda (1953), vagy a Bride of the Monster (1955).

Sokakban felmerült a kérdés, Ed Wood vajon kihasználta-e Lugosit vagy tényleg barátok voltak?
Ed valószínűleg tisztelte és csodálta őt, Lugosi pedig örült, hogy van, aki még hisz benne, és van miért felkelnie reggelente. Amíg végül már nem kelt fel többé…

1956. augusztus 16-án, 73 évesen álmában érte a halál, aminek koszorúér elzáródás volt az oka.
A mesékkel ellentétben a temetését nem Sinatra fizette, nem Ed Wood forgatókönyvével a kezében halt meg, és nem ő akarta, hogy Drakula jelmezben temessék el, hanem a negyedik felesége és a fia ötlete volt.

Érdekesség, hogy Lugosi a 9-es terv a világűrből című film forgatása idején halt meg, ennek ellenére Ed Wood korábban felvett jeleneteket a tisztelete jeléül bevágott róla a filmbe. A legtöbb részben viszont egy dublőr játszotta őt, aki végig a köpenyével a fél fejét eltakarva jelent meg a jelenetekben. Egy kiváló összefoglaló videó erről a filmről itt megtekinthető, hála a RetroShock youtube csatornának.

További fun fact, hogy a Tim Burton által rendezett Ed Wood (1994) című filmben, Johnny Depp alakította Ed Woodot, aki 1995-ben megvette Lugosi Los angeles-i rezidenciáját. Egyébként a filmben Martin Lendo bújt Lugosi bőrébe.

Milyen volt Lugosi a hétköznapokban?

“Haza? Nekem nincs hazám. Üldöznek és megvetnek. Állat módjára élek. A dzsungel az én otthonom” – mondta a Szörnyeteg menyasszonya filmben.
Bár Magyarországról emigrálnia kellett, ő haláláig hű maradt a hazájához. Állítólag szerette a cigányzenét, a hegyekbe utazni, a töltöttkáposzta volt a kedvenc étele (rokonlélek :D), és kedvenc borát, a debrői hárslevelűt, valamint a parádi gyógyvizet Magyarországról hozatta. A magyar közösség tagja volt, baráti körének nagy része magyar emigránsokból állt.

Szerette a focit, a Los Angeles-i Futball Klub Tiszteletbeli elnöke volt, a Loyola Stadiumban gyakoan lehetett látni a meccseken, és állítólag segített finanszírozni a Los Angeles Magyar fociklubot is. Emellett szenvedélyesen gyűjtötte a bélyegeket. A negyedik felesége egyszer azt nyilatkozta, hogy közel 150 ezer darabból állt a gyűjteménye. Rengeteget olvasott, leginkább magyarul, ezzel próbálva behozni a hátrányát, hogy kimaradt az iskolából.

Az pedig, hogy az ő arcával adnak el dolgokat, felháborította, mert ő ehhez nem járult hozzá.

Öröksége

1997-ben Drakulaként bélyegre került.
2003-ban egy német művész mellszobrot állított neki Vajdahunyad várának egyik sarkába.
2010-ben pedig csillagot kapott a Hollywoodi hírességek sétányán.
Lugoson a 2015-ben felújított mozit róla nevezték el.
Dalokat írtak róla, képregényekben tűnt fel, és színházi darab is készült róla (Lugosi, a vámpír árnyéka).

Lugosi Béla egész életében azzal foglalkozott, amit szeretett. Ösztönös tehetség volt a színészetben, született színművész. Így vált ő halhatatlan horrorikonná, a világhírű magyar Drakulává.