Májusi könyvajánló (2023)
Ha valamire rájöttem májusban, az az, hogy Riley Sager könyveit muszáj minden pszichotriller rajongónak olvasnia!
Riley Sager – Várj, amíg sötét lesz
ELHAGYOTT HÁZ, VÁRATLAN ÖRÖKSÉG ÉS EGY MÉLYEN ELTEMETETT TITOK – vajon kiderül-e az igazság? Maggie Holt hozzászokott, hogy mindenki arról faggatja, milyen volt a Beléndek-villában élni. Huszonöt éve, még kislányként költözött a szüleivel ebbe a különös, régi házba. Ám alig három hét után, a család az éjszaka kellős közepén menekült el onnan.
Maggie édesapja később könyvet írt a kalandról a Horrorház – igaz történet címmel, ami szenzációs világsiker lett: tele túlvilági szellemekkel és megmagyarázhatatlan eseményekkel. Ám Maggie sosem hitt el egy szót se belőle. Így amikor megörökli a Beléndek-villát, habozás nélkül visszatér oda. Csakhogy a házban egyre többször tapasztal olyan hátborzongató jelenségeket, amelyekről az apja írt a könyvében.
Talán mégsem volt kitaláció az egész? És miért leskelődnek Maggie után a helyiek? Mit titkolnak előle? Mi lehet félelmetesebb még a túlvilági szellemeknél is?„
A „Várj, amíg sötét lesz” a pszichológiai thriller műfajában egyenesen brillírozik. Riley Sager zseniális módon építi a feszültséget. Az első oldalaktól kezdve a „Várj amíg sötét lesz” egy mesteri alapossággal felépített cselekménybe sodor, ami magával ragad és kíváncsivá teszi, mi fog történni a következő oldalon. Az első fejezetek után a történet egy rémálomszerű és feszültséggel teli utazássá válik, aminek nem akarod, hogy vége legyen. 😀 Az izgalmas alaphelyzet, a főszereplő reális viselkedése, a váratlan fordulatok és folyamatos csavarok mind-mind a könyv erejét jelentik. Külön imádtam, hogy két szálon, két időben futott a sztori, félelmetesen izgalmas volt!
(A borítót nem is említem, órákig tudnám nézegetni…)
Veress István (szerk.) – Borzalmak könyve
„Hátborzongató történetekről, vérszívó szörnyekről, vámpírokról olvashatnak kötetünkben. Kálmán királyunk ugyan már 1100 körül törvénybe foglalta, hogy ilyenek (mármint vérivók, vámpírok) nincsenek, de bizonyos értelemben mégis csak léteznek – legalábbis az irodalomban és a filmekben. Erről tanúskodnak a könyvben szereplő rémes históriák is…„
A Borzalmak könyvét a szülői házban találtam, a húgomé volt, és ő szerette tizenéves korában. Amikor képet küldtem neki arról, hogy mire bukkantam, és mit fogok elolvasni, rendesen megörült, hogy az milyen jó könyv, ő régen mennyire szerette. Szóval lehet, hogy csak más korosztálynak íródott, mert sajnos így felnőtt fejjel számomra unalmasak voltak a különböző novellák, hosszúnak éreztem őket, nem voltak se hátborzongatóak, se különösebben érdekesek. 🙁
Max Seeck – Boszorkányvadász
„Helsinki gazdagok lakta elővárosában holtan találják egy híres író feleségét. A meggyilkolt nő elegáns fekete estélyiben, az arcára fagyott kísérteties mosollyal, magányosan ül az asztalfőn.
Aztán a tengerből partra vetődik egy másik áldozat, és a vérfagyasztó bűntettek sorozatának ezzel még nincs vége. Eleinte úgy tűnik, hogy egy bomlott elméjű ámokfutó váltja valóra egy thrillersorozat, a Boszorkányvadászat rituális gyilkosságait.
Ám Jessica Niemi nyomozó rádöbben, hogy nem egyetlen bűnözőt keres. Az elkövetők mintha valamiféle fekete mágiának hódolnának, miközben figyelik a felügyelőnő minden mozdulatát – és egy lépéssel mindig előtte járnak. Míg Jessica a különös ügyek megoldásán vívódik, saját múltjának kísértő árnyai sem hagyják nyugodni.„
Teljesen véletlenül találkoztam a Boszorkányvadásszal. Tetszett a borítója (soha ne ítéljünk meg egy könyvet a borítója alapján, na persze!), skandináv krimi, a boszorkány és a vadász szavak is szerepelnek a címben, gondoltam, ez illik a profilomba. Ráadásul az író, Max Seeck, finn, és emlékeim szerint finn regényt még nem olvastam, szóval itt volt az ideje.
Röviden: tetszett! Bővebben: a Boszorkányvadász története egyedi, ilyet máshol még nem olvastam. Pörgött, egy percre se ült le a sztori, a vége körömrágósra sikerült és nem tudtam letenni. Az egész több idősíkon is játszódott, több szereplő szemszögéből is láttuk az események, a szálak szépen összeértek a végére, minden értelmet nyert, és persze akadt benne csavar és dráma is. A főszereplőt nem sikerült megkedvelnem, és nem volt a könyvben olyan mondat se, ami mehetne egy idézetes oldalra, de ezek eltörpülnek az izgalmak mellett.
A második kötetet már el is kezdtem olvasni, mert apróbb hibái ellenére az elsőnek annyira jó volt a sztorija, hogy remélem, a második is tudja hozni ezt a szintet, és izgulhatok! 😀
Ha inkább a vámpíros romantikus-fantasy történetek is érdekelnek, olvass bele a Phaedra Colt sorozat első kötetébe, a Repugnóba!