Másfél évvel ezelőtt írtam meg az egyik legnyugtalanítóbb novellámat, akkor, amikor a mesterséges intelligencia hirtelen minden kreatív területre betette a lábát, és egyszerre lett belőle eszköz, ígéret és fenyegetés. Akkoriban még borzasztó embereket készített az AI, nem tudta a szemeket, az ujjakat, szegény rettenetesen gagyi képeket kreált. Azóta ez nyilván sokat változott, de akkor még […]
Tovább olvasom →