Jerry Falade nevét pár hete még senki nem ismerte, aztán egy hét alatt 14 kiadó kezdett licitálni a krimijére, majd egy másik héten az egész üzlet, kb. 2 millió dollár értékben, le lett húzva a vécén AI-gyanú miatt. És nem azért, mert bárki bebizonyította volna, hogy „csalt”…
Egy AI-használatra vonatkozó gyanú elég volt hozzá, hogy Jerry Falade álmai menjenek a kukába. Az ő esete azt mutatja meg, mekkora tétje van ma annak a kérdésnek, hogy ki írta valójában egy könyvet, ember vagy gép, és mennyire vékony jégen táncol ma minden szerző.
Ki az a Jerry Falade, és mi történt vele?
forrás: wsj.com
Jerry Falade megírta a „Call Me, I’ll Hide the Body” című krimijét, ami akkora hype-ot kapott, hogy 14 kiadó licitált rá, végül a Minotaur több mint 2 millió dollárt ajánlott az amerikai jogokért, a HarperCollins pedig a brit jogokat szerezte meg.
A beküldési folyamat közepén egy szerkesztő vetette fel, hogy a kéziraton AI-használat jelei lehetnek, Falade ügynöksége (Europa Content, ügynök: Marc Gerald) azonban akkor még kifejezetten úgy döntött, nem használ AI-detektáló szoftvert, mert a szerző magyarázatát „tisztának és hitelesnek” találták, és kiálltak mellette. Aztán egy július 29-i megbeszélésen, Gerald szavaival élve, „a történet bizonyos részletei megváltoztak”, és emiatt már nem érezték úgy, hogy teljes bizonyossággal vállalhatják a kézirat eredetét. Ezután vonták vissza a könyvet, azzal indokolva, hogy „teljes bizalomra van szükségük”.
Már egy AI-használatra vonatkozó gyanú is elég volt ahhoz, hogy Jerry Falade többmillió dolláros könyvügylete összeomoljon, miközben nyilvánosan máig nincs bizonyíték arra, hogy AI írta volna a regényt. Falade tagadja, hogy a kéziratot AI-jal írta volna, elmondása szerint csak a kutatási fázisban használt egy nyílt forráskódú modellt, és azt is állítja, hogy a szöveget már 2021-ben, tehát a ChatGPT előtt, egyetemi tanárok is olvasták és dicsérték.
Nyilvánosan bemutatott bizonyíték nincs arra, hogy AI írta volna a regényt.
Író az, aki nem ír?
Én megdöbbenek, amikor azt hallom/látom, hogy egyesek teljes regényeket iratnak meg mesterséges intelligenciával. Annak mi értelme? Akkor pont az vész el, amiért egyáltalán leül az ember írni: az öröm, az izgalom, az alkotás szabadsága, a kiszabadulás a valóságból, na meg a hatalom íze, hogy úgy formálom a történetet, ahogy ÉN akarom. Muhaha!
Aki AI-al íratja meg a könyvét, az imposztor. És az a baj, hogy az ilyenek miatt kerülnek gyanúba, és válnak boszorkányüldözés áldozataivá az írók.
Hogyan lehet bizonyítani, hogy az író írta meg a saját könyvét?
Itt jön a rész, ami Falade ügyében félelmetes. Az AI-detektorok nem bizonyítják, hogy egy szöveget mesterséges intelligencia írt. Statisztikai és nyelvi mintázatok alapján valószínűséget becsülnek, ezért téves pozitív eredményeket is adhatnak.
Elgondolkodtam: például én mit tudnék felmutatni, ha holnap megvádolnának? Még a Phaedra Colt első köteténél excel táblázatban vezettem a karaktereket, de… hát az hamar behalt. Az ilyenfajta adminisztráció nem az erősségem. Voltak papírfecnijeim, amikre körmöltem, de azok hol vannak már? Össze-vissza elmentegetések akadnak, de most az mit bizonyít? Falade-nál még évekkel korábbi tanári visszajelzések is léteznek a kéziratról, és az sem elég.
Ez, konkrétan, modern boszorkányüldözés.
Az AI mint asszisztens, nem mint szellemíró
Most úgy tűnhetek, mintha elítélném az AI-t, de leszögezném, hogy erről szó sincs! Én is használok AI-t. Ahogy ma már nincs ember, akinek az életébe ne szivárgott volna be. A mesterséges intelligencia napról napra egyre több mindent átitat, nem tudjuk elkerülni.
Viszont az én kis „AI barátaim” nem írnak helyettem. Úgy se tudnak úgy írni mint én, hiába is próbálkoznak szerencsétlenek. Viszont ha van egy ötletem, vagy anomáliát találok a történetben, vagy elakadtam, bármi, amit úgy érzek, meg kéne vitatnom valakivel, akkor simán leülök a ChatGPT-vel vagy a Claude-dal brainstormingolni, ők pedig segítenek összeszedni, rendszerezni a gondolataimat. Általában már az is segít, ha csak leírom, mi van bennem, és mire a pötyögés végére érek, már meg is kapom a választ. Önmagamtól.
Szerintem ez rendben van. Attól még utána én nyitom meg a Word doksit, és én írok bele. Enyém a történet. Ha pedig háttéranyag kell, információ, nem értem, miért lenne önmagában rosszabb megkérdezni a ChatGPT-t, mint rákeresni valamire a Google-ben, ahol szinte mindig a Gemini válasza ugrik fel elsőnek.
Ez boszorkányüldözés
Szomorú, hogy idáig jutottunk, hogy amiatt, mert rengeteg AI-al írt szemét árasztotta el az internetet, az írók boszorkányüldözésnek lettek kitéve. Nem lenne szabad, hogy az írási szabadságot a félelem korlátozza. Én sem akarok minden mondatnál azon kattogni, hogy „vajon az AI is így írná?” „Ez egy zseniális mondat, de mi van, ha azt fogják hinni, nem én találtam ki?”
Persze ha betegebb irányba akarok elmenni, nem kell ide AI, hogy legyen pár ötletem, mi állhat Falade ügye mögött valójában. Mert ez az AI vád eléggé sántít…
1.: Lehet, hogy valami olyan dolgot írt meg, ami egyeseknek bökte a csőrét, és így állították le.
2.: Vaaaagy az ügynöke beleszeretett, de Falade nem akart tőle többet munkakapcsolatnál, és ez volt az ügynök bosszúja!
3.: Vaaaagy az egész csak egy marketingfogás, meg fog jelenni a csávó könyve, és milliók fogják megvenni – én tuti, most már nagyon érdekel. xD
Amiket fent írtam magyarázatképp, nem túl valószínű, hogy egy is igaz közülük, de még mindig több értelme van mindegyiknek, mint az AI detektoros marhaságnak…