Valami furcsa dolog történt a figyelmünkkel az elmúlt években. Régen teljesen természetes volt, hogy egy dologra koncentrálunk. Egy beszélgetésre. Egy filmre. Egy könyvre. Ma viszont folyamatosan szét van húzva a figyelmünk ezer irányba.
A figyelem érték. Az egyik legnagyobb értékünk. Segít tanulni, dolgozni, alkotni, kapcsolatokat építeni. Nélküle minden felszínessé válik. És mégis, a figyelmünk az, ami a social media és a folyamatos görgetés korában egyre inkább sérül. A figyelemzavar már nem csak egy orvosi kifejezés, hanem sajnos egy hétköznapi jelenség lett.
Mi történik az agyunkkal a short content korában?
A short content világában élünk. 15 másodperces videók, félperces tartalmak, végtelen görgetés. Az agyunk ehhez a tempóhoz kezd alkalmazkodni. A gond az, hogy az emberi figyelmet nem erre tervezték. Koncentrációra nem csak az olvasáshoz van szükség. Kell a tanuláshoz, a munkához. Egy tartalmas beszélgetéshez. Hosszútávú, mély kapcsolatok kialakításához. Ahhoz, hogy egy gondolatot végig tudjunk vinni. Ha a figyelmünk szétesik, minden más is felszínesebb lesz körülöttünk.
Ha folyamatosan gyors, rövid ingerbombákat kapunk, az agyunk egy idő után nehezen viseli a lassabb dolgokat. Egy hosszabb cikk, egy film, vagy egy könyv hirtelen túl lassúnak tűnik. Nem azért, mert rossz, hanem mert az agyunk már máshoz szokott. A figyelemzavar így nem csak arról szól, hogy valaki „nem tud odafigyelni”. Sokkal inkább arról, hogy az agyunk folyamatosan apró dopaminlöketeket kap, az agy pedig megtanulja, hogy mindig jön valami új inger. Amikor viszont nincs ilyen inger, például amikor dolgozni kellene (pláne akkor, haha), vagy egy hosszabb feladatra koncentrálni, hirtelen unatkozni kezdünk.
Én is néha azon kapom magam, hogy amíg betölt valami a gépemen, már reflexből nyúlok a telefonért, hogy addig két tiktok videó belefér. Aztán hopp, eltelt tíz perc, a dolgaimmal nem haladtam, de annyi receptvideót láttam, hogy a következő hét minden napjára lesz mit főznöm. De néha filmezés közben is simán nyomkodom a mobilom. Szörnyű… Ha belegondolunk, mindez nagyon nem normális.
Mi történik a fiatalok figyelmével?
Ami talán a legaggasztóbb ebben az egész jelenségben, az az, hogy a figyelemzavar egyre fiatalabb korban jelenik meg. Olyan generáció nő fel, amelyik már eleve a folyamatos ingeráradat közepén szocializálódik. A telefon nem egy eszköz az életükben, hanem gyakorlatilag a környezet része.
Nem arról van szó, hogy a fiatalok „rosszabbak” lennének, mint korábban. Egyszerűen egy olyan környezetben nőnek fel, amelyik folyamatosan versenyez a figyelmükért. Ha valami nem elég izgalmas az első pár másodpercben, már jön is a következő. Az agyuk ehhez a tempóhoz alkalmazkodik, és ez hosszú távon komoly következményekkel járhat.
A figyelem olyan, mint egy izom
A jó hír, hogy a figyelem olyan, mint egy izom. Ha nem használjuk, elgyengül, ha viszont eddzük, újra erősödik. És erre az egyik legjobb edzőterem az olvasás. Egy könyv nem pittyeg, nem villog, nem dob fel új értesítéseket. Egy könyv türelmet kér, időt, fókuszt. És amikor ezt megadjuk neki, az agyunk újra megtanul egy dologra figyelni. Az olvasás tulajdonképpen mentális edzés.
Pro tip: ha leültök olvasni, tegyétek el jó messzire a lenémított kütyüket, véletlenül se terelje el a figyelmeteket!
Így szokhatunk vissza a könyvekhez
Viszont fontos, hogy hogyan kezdünk neki az „edzéshez”. Ha valaki évek óta nem olvasott, nem jó ötlet rögtön egy több száz oldalas orosz klasszikussal indítani. Érdemes inkább rövidebb könyvekkel kezdeni, könnyebben olvasható történetekkel, olyan sztorikkal, amelyek gyorsan beszippantanak. Ha az első élmény jó, az agyunk újra elkezdi keresni ezt az élményt, és onnantól sokkal könnyebb visszatérni az olvasáshoz, és akár feketeöves könyvmollyá válni. :))