Sokan vannak, akik felszisszennek, vagy rögtön vitába szállnának velem, amikor kimondom: szerintem az új Harry Potter sorozat teljesen felesleges.
Mielőtt bárki megvádolna azzal, hogy „nem is vagyok igazi rajongó”, tisztázzuk: abba a generációba tartozom, amelyik a Roxfort falai között nőtt fel. Emlékszem, amikor karácsonyra megkaptam a negyedik kötetet, és konkrétan elsírtam magam az örömtől. Ez a sorozat tett könyvmollyá, és 10 évesen ez inspirált arra, hogy én magam is írni kezdjek.
Éppen ezért nem értek egyet ezzel az iránnyal.
Amit eddig tudunk az új Harry Potter sorozatról
Íme a legfontosabb infók, amik eddig kiszivárogtak vagy hivatalossá váltak:
- A premier: A legfrissebb hírek szerint 2026 karácsonyán debütál az első évad az HBO (Max) felületén.
- A felosztás: A terv az, hogy tíz éven át fut majd a sorozat. Minden egyes könyv egy külön évadot kap (bár a 10 év miatt valószínűleg a vaskosabb köteteket, mint a Főnix Rendje, kettébontják).
- Az alkotók: A showrunner Francesca Gardiner (aki az Utódlás és a Megszállottak viadala sikeréért is felelt), a rendező pedig Mark Mylod. Bár szakmailag profik, a kérdés, hogy a Harry Potter világához mennyit tudnak hozzáadni. J.K. Rowling executive producerként mindenbe belefolyik – kár, hogy a castingra nem volt ráhatása.
- A zene: Kapaszkodjatok meg, a pletykák szerint nem más, mint Hans Zimmer (vagy a stúdiója) jegyzi majd a dallamokat. Williams után ez erős váltás lesz.
- A casting (amire mindenki várt):
- Harry Potter: Dominic McLaughlin
- Hermione Granger: Arabella Stanton
- Ron Weasley: Alastair Stout
- Perselus Piton: Itt robbant ki a legnagyobb vita, ugyanis Paapa Essiedu kapta a szerepet. Jó színész, de a karakter könyvbéli leírásától (sápadt, kampós orrú, zsíros hajú, fehér bőrű alak) radikálisan eltér az irány, ami újra felszította a „mennyire legyen hű az adaptáció” vitát.
- Dumbledore: John Lithgow neve merült fel legutóbb.
- Hagrid: Nick Frost (legalább a humorral nem lesz gond!).
A koncepció: Az HBO ígérete szerint ez lesz a „legkönyvhűbb” adaptáció, olyan jelenetekkel, amik a filmekből időhiány miatt kimaradtak (például benne lesz Hóbor, a kopogószellem, vagy mélyebb betekintést nyúlt majd a Malfoy család életébe).
Miért akarják újra feltalálni a spanyolviaszt?
Láttam a trailert, és semmi olyat nem kaptam, amitől azt éreztem volna: „Na, f@sza, ez hiánypótló!”.
Ott vannak a könyvek, amik tökéletesek. Ott vannak a filmek, amik – minden hibájuk ellenére – vizuálisan és hangulatilag meghatározták egy korszak gyermekkorát. Miért kell ugyanazt a bőrt lehúzni róla? A Harry Potter univerzum egy aranybánya, mégis a legegyszerűbb, leglustább megoldást választják: ugyanazt a történetet mesélik el újra, amit már mindenki ismer.
Vegyük észre: ez nem a művészetről szól. Hanem a biztonsági játékról. A streaming platformok (khm, Max) kétségbeesetten keresik a biztos nézettséget, és mi lehetne biztosabb, mint egy generációkon átívelő kedvenc? De a nosztalgia akkor működik, ha emlékezünk rá, nem akkor, ha képünkbe tolják ugyanazt, csak más arcokkal. Nem remake kellene, hanem egy másik korszak, új hősökkel a varázsvilágon belül.
Persze lehet mondani, hogy „ez nem az én generációmnak készül, hanem a mai fiataloknak”. 1: Már miért ne lennék én is a célközönség tagja? A Harry Potter mindenkié. 2: Tegyük fel a játék kedvéért, hogy így van: a mai tízéveseknek miért kéne beérniük egy remake-kel? Nekünk, a „könyves generációnak” megadatott az élmény, hogy valami teljesen újat fedezzünk fel. Miért ne kaphatnának a mai gyerekek is egy saját, eddig ismeretlen hősökkel teli sorozatot a Harry Potter univerzumban? Miért kell nekik is pont Harryt, Ront és Hermionét nézniük, csak más színészekkel?
Azzal, hogy újraforgatják ugyanazt, pont azt üzenik: „Nincs több ötletünk, tessék, itt van, amit apádék szerettek, rágjátok ti is!” Szerintem a mai gyerekek is megérdemelnének egy saját legendát, nem csak egy jól ismert történet „második kiadását”. Hát még mi idősebbek…
Azzal, hogy ugyanazt a sztorit forgatják le, elveszik a lehetőséget a gyerekektől (és tőlünk is), hogy táguljon a világ. Miért ne kaphatnának egy sorozatot a kviddics eredetéről, vagy a tengerentúli varázslóiskolákról? Az is új lenne nekik, sőt, nekünk is!
A „Könyvhűség” csapdája
Sokan azzal érvelnek az új sorozat mellett, hogy a filmekből sok minden kimaradt. Teljesen igaz. De tényleg szükségünk van arra, hogy minden egyes reggelit a Nagyteremben és minden egyes kviddicsedzést végignézzünk?
Félő, hogy a sorozat verzió „túltöltött” lesz: lassú, felesleges jelenetekkel teletűzdelt, ahol a varázslat elveszik a hétköznapok unalmában. A több nem mindig jobb, főleg, ha a tempó rovására megy.
Visszakanyarodva a „nem az én generációmnak szól” érvhez: ha az új Harry Potter sorozat valóban ennyire könyvhű akar lenni, akkor mivel ad többet a mai tizenéveseknek? Mi a cél? Olvassák el a könyvet, aztán nézzék végig pontosan ugyanazt a tévében is? Vagy – és ez az ijesztőbb opció – már nem is cél, hogy olvassanak? Elég, ha a képernyőn keresztül készen kapják a varázslatot, ahelyett, hogy a saját képzeletüket használnák? Íróként és könyvmolyként ez a gondolat nemcsak elszomorít, hanem dühít is.
A vizuális örökség terhe
A Roxfort sziluettje, a taktusok John Williams zenéjéből – ezek beleégtek a kollektív tudatunkba. Bármit is csinál az új sorozat, vagy szolgaian másolni fogja a filmek látványvilágát (akkor meg minek?), vagy radikálisan mást mutat (amit meg a rajongók fognak kikérni maguknak).
Amire valóban kíváncsiak lennénk (és persze nem kapjuk meg)
Rengeteg izgalmas, kiaknázatlan szeglete van ennek a világnak, amiért én is az elsők között állnék sorba (pedig gyűlölök várakozni!). Nézzük csak, mi mindenben lenne potenciál:
- Voldemort eredettörténete: Tom Denem gyerekkora, a roxforti évei, a felemelkedése és az első bukása. Egy sötét, felnőtteknek szóló, pszichológiai drámát lehetne belőle készíteni.
- A Tekergők kora: James Potter, Sirius Black és a többiek sulis évei, a barátságuk, az animágussá válás, a Rend megalapítása és a James-Piton konfliktus. Ez simán lehetne a varázsvilág Stranger Things-e.
- A Roxfort alapítása: Mardekár, Hugrabug, Hollóháti és Griffendél szövetsége, az ősi mágia és a későbbi széthúzás. Gyakorlatilag egy mágikus Trónok harca.
- Nemzetközi varázsvilág: Miért kell leragadnunk Angliánál, amikor ott van a Durmstrang, a Beauxbatons, vagy a világ többi mágikus iskolája? Egy kommentelőm vetette fel, és mennyire igaza van: látni akarjuk a különböző kultúrák mágiáját, az egyedi rituálékat és az ottani konfliktusokat.
Ezek bővítenék a világot. Az új sorozat viszont csak ismétli önmagát.
A casting és a hitelesség kérdése
Aztán ott a casting, ami már most vihart kavar. Vegyük például Pitont. A könyvekben ezerszer le van írva, hogy sápadt, már-már kísértetszerű figura. Ehhez képest a választott irány teljesen más. Ha a sorozat elvileg azért készül, hogy „még könyvhűbb” legyen, akkor az ilyen alapvető karakterjegyek miért nem számítanak?
Összegzés
Egyszerűen nem látom az értelmét az új Harry Potter sorozatnak. Újra elmesélni ugyanazt a mesét, amit ezerszer olvastunk és láttunk, nem kreativitás, hanem biztonsági játék a stúdió részéről. Én a magam részéről biztosan nem fogok időt pazarolni rá.
Ami engem illet: a sorozat helyett inkább leveszem a polcról a könyveket, és újra elolvasom őket. Ott az igazi varázslat. 🤘